1100 év Európa közepén 1. [antikvár]

Nem más ez, mint rácsodálkozás. Előbb a maradék, azután pedig a régi hazára. Egy még éppen fiatal ember rácsodálkozása mindenre, egy fiatal emberé, aki jó harminc éves koráig jószerével ki sem tette lábát a fővárosból, s már akkor szomorúságot érzett, ha el kellett hagynia Budát, s iszony fogta el, ha túlutazott az Astorián... Pedig hát, igazán semmi sem kötötte a fiút ehhez a városhoz. Hiszen csak itt született, itt nőtt fel, itt volt kamasz s először szerelmes, itt lettek barátai, és itt olvasta Szindbádot is, meg az Utas és holdvilágot is. De nem volt fővárosi egyetlen őse sem - ezért csak Idő úron múlott, mikor kezdődik majd az utazás... És Idő úr döntött egy hajnalon. És garabonciás lett a fiú. Mert a garabonciás deákot félik, becsülik, tisztelik, szeretik, illendően vendégelik, meg is süvegelik ebben a Hazában.