Zsidó konyha [antikvár]

Gerinc sarkai kissé kopottasak.
Hála Istennek, hogy megjött, doktor úr! A gyomrom rettenetes állapotban van! Meg fogok halni! A feleségem szerint valami rosszat ettem, pedig csak azt, amit minden szombaton szoktam. Először ittam egy kis bort a kiddushoz, aztán ettem egy kis barcheszt, egy kis gefilte fist és egy kis péntek estéről maradt sárgarépacimeszt hidegen. A cimesz hidegen sokkal jobb, tudja... Aztán töltött csirkenyakat - az az igazi csemege! Ezután csak a szokásos ebéd jött. Először leves... Jaj, bocsánat! Elfelejtettem. Előételnek volt egy kis gehakte leber, de csak retekkel. Aztán következett a leves, ahogy mondtam - aranyló jojh maceszgombóccal, pont olyan sűrű és erős, amilyen kell. Nem szeretem a híg levest, hiszen az ember, ha vizet kíván, akár a csapot is kinyithatja, nem igaz? Aztán a főétel jött, sólet libával, és, természetesen, jó fahéjas rizskugli, a feleségem igazán remekül készíti. Hát, ennyi. Nem, várjunk csak egy percig! Ebéd után volt még almás rétes is - de csak kettőt ettem. Minden úgy történt, mint egész életemben. Várjunk csak, várjunk... volt valami rendkívüli is. A végén ittam egy csésze teát. Ez lehet az oka, doktor úr! A szervezetem nem bírja a teát!