Bővebb ismertető
2013. július, VIII. évfolyam 7. szám részlet:
VACSORATÚSZOK
FŐSZERKESZTŐI JEGYZET
Zsigmond Gábor
Ha Joaquín Guzmán Loera, a mexikói Sinaloa Cartel vezetője vacsorázni indul, az a következőképpen néz ki: sötétített üvegű fekete dzsipek állnak a kiszemelt étterem elé, majd az AK í7-es testékszert viselő testőrök egy része bemegy az étterembe. Ha minden oké, Guzmán is besétál, majd helyet foglal. Ezután a testőrök bezáratják az ajtót, és egyikük a következő szózatot intézi a vendégekhez: „Hölgyeim és Uraim, kis figyelmüket kérnénk! Az úr, aki az imént bejött, a Főnök. Egy kis időt kérünk önöktől, és azt, hogy maradjanak a helyükön. Az ajtót bezártuk, senki sem tudja elhagyni a helyiséget. Kérjük, ne használják a mobiljaikat, hanem adják oda kollégámnak, aki már el is indult begyűjteni azokat. Ne aggódjanak, ha mindent úgy tesznek, ahogy kérjük önöktől, semmi baj nem történhet! Folytassák a vacsorát, egyenek, igyanak, a számla felől pedig ne aggódjanak! Ma este a Főnök vendégei. Köszönöm a figyelmet." A szemtanúk beszámolói az ilyen eseményekről mind egybehangzóak, jó okunk van hát elhinni, hogy valóban így történik. Arról nincs információnk, hogy a beszéd elhangzása után eltolódnak-e a rendelések a drágább tartomány felé, mindenesetre elég nagy bosszúság lehet annak a vendégnek, aki addigra spórolásból marhahúsos tingát rendelt osztriga és rib eye steak helyett.
Nem tudom, mikorra oldódik a kis gyomortájéki görcs egy ilyen vacsorán, vagy hogy lehet-e egyáltalán önfeledten élvezni a fogásokat ilyen „szolid" kis presszió mellett. A beszámolók szerint az aggodalmat egy idő után felváltja a kaland érzése, hiszen nem mindennap történik ilyesmi. A bezárt ajtók miatt elpocsékolt időről nem beszél senki. Engem speciel ez nyomasztana a legjobban, ha már túl lennék a vacsorán, és menni szeretnék. Tulajdonképpen túszul ejtettek, hogy a Főnök nyugodtan ehessen. Vacsoratúsz voltam, mondanám ott, ahonnan elkésnék emiatt. Ehhez képest hogy néz ki Budapesten a vacsoratúsz intézménye? A gyanútlan külföldi bemegy az étterembe, iszik egy páleszt hatezerért, utána három pohár bort ötvennégyezerért. Amikor vitatja az összeget, bezárják az ajtót, és addig nem engedik ki, amíg nem rendezi a számlát. Akkor már inkább nézném Guzmánt, ahogy a mellettem lévő asztalnál fogyaszt, mert ez így se nem izgalmas, se nem érdekes. Ha nyár van és turistaszezon, már nem is csodálkozunk, mikor az újságok megtelnek a magyaros vendéglátás eme formájáról szóló sztorikkal. Ha nyár van és turistaszezon, a TV Paprika Magazin megtelik a nyár ízeivel és utazásról szóló cikkekkel - a magyaros vendéglátásról lehetőleg egy szó sem esik benne. Kivéve, ha a főszerkesztő nem bír magával.