Szépen megöregedni [antikvár]

ELOSZO Az időskor és az öregedés az emberi lét olyan velejárója, amely ugyan a gyermekkor ellenpólusát jelenti, mégis a születéstől a halálig hatással van az egész életre. A test ugyanis a születéstől fogva változik, és csupán az életfolyamatokból eredő regenerálódás megfoghatadan erői fiatalítják meg újra meg újra — míg ezek az erők fokozatosan ki nem merülnek, hogy a testet azután már egyre inkább a kor alakítsa. A lélek „öregnek születik", telve a megelőző létformák és — a reinkarnáció vagy lélekvándorlás értelmében — korábbi földi életek tapasztalataival. Az élet során mégis megfiatalodhat a lelkünk, sőt, meg is kell fiatalodnia, mégpedig annál inkább, minél inkább a szellem felé fordítjuk a test öregedése idején. Hiszen a bennünk rejlő tartós fiatalság nem más, mint a szellemünk, amelynek individualitásunkat köszönhetjük, amely a Teremtésben egyedülálló és ugyanakkor állandó valami, amit Örökkévalónak vagy Arisztotelész nyomán entelekheiának is hívhatunk. Lenyűgöző, hogy az orvostudomány az immunrendszer felfedezésével és egyre részletesebb leírásával a pszicho-neuro-immunológia keretei között testi és lelki szinten felismerte az egyes ember eme sajátosságát. Viszont sajnos (még) adós a szükséges következtetések levonásával: azzal, hogy mindennapi gyakorlatát kiterjessze erre az egyedi nézőpontra. A bizonyítékokon alapuló orvoslás ma uralkodó tudományos felfogása az embert csupán közös vonásaiban szemléli, olyan „szabványembert" hozva létre, amilyen a valóságban nem létezik. Könyvemet azzal a szándékkal írtam meg, hogy egy mintegy 60 éven át gyakorló orvos szemszögéből, az individualitást figyelembe véve ábrázoljam az időskort, bemutatva azokat a törvényszerűségeket, amelyeket Goethe nyomán típusnak is nevezhetek. Ennek során mind-végig tudatában kell lennünk annak, ho|y az individuális módosítja a tipikusát. Ehhez arra van szükség, hogy Énünk, ez a mindent meghatározó, az individuahtást kialakító szellem, tisztában legyen az öregedés