Székelyföldi hagyományos ételek [antikvár]

ELŐSZÓ Ha körülnézünk a világban, nagyon úgy tűnik, hogy a mirelit halrudacskák, a békönbe csomagolt spárga, a zsírszegény tej, a dobozolt, kalóriaszegény menü és a pizzafutárok korszaka következik. És ez a korszak egyre nagyobb dérrel-dúrral tombol. Nem könnyű az árral szemben úszni, de talán mégis érdemes megvetni a lábunkat. Igaz, hogy a boltban olcsó és mutatós a csirke, de abból, ami otthon, az udvaron kapirgált, mérföldekkel jobb ízű csirkepaprikás készül, mint a boltiból. A lövétei vízsóban tartott szalonna pedig - bár nem mondható kalóriaszegénynek - még egy év múlva is jóleső mosolyt csal a hallgatkozva estebédelő székely ember arcára. Tyúkhúsleves grízgaluskával, ahogy a nagymamánk vasárnapi ebédjein volt, jó kövér, tavalyi tyúkból, a kertből frissen szedett murokkal-petrezselyemmel. Vagy egy jó túrós pityókaleves, dézsában érlelt, néhol már kékesedő túróval És derelye, disznózsírban pirított morzsába forgatva, keményre főzött szilvalekvárral, ami mindenféle tartósítószer és modern huncutság nélkül is évekig eláll. ízek, és ízek ízek, amelyek emlékeket idéznek föl, ízek, amelyek ismerősek, otthonosak, a miénkek. Mert bárhová menjünk a világba, bármit is kóstoljunk, egy idő után sóhajtozva emlegetjük a csatószegi borvizet, a házi kenyeret, a jó disznótoros káposztalé-levest. Ezeknek a hagyományos, otthoni ízeknek a gyűjteménye ez a könyv, inspiráló fotókkal illusztrálva, amelyet szeretettel ajánlunk a nosztalgiázóknak, a házi ételek rajongóinak, és mindazoknak, akik régi-új zamatot akarnak adni ennek az íztelenedő világnak. Botár Emőke