Süssünk, süssünk valamit [antikvár]

ELÖSZO Süssünk, süssünk valamit, Azt is megmondom, hogy mit. Lisztből legyen, kerekes, Töltelékes, jó édes. Csiavarva, tekerve, Túróval bélelve, Csigabiga rétes, Kóstoltam, be édes. Ez a gyermekmondóka futott minduntalan eszembe, amíg receptjeimet rendeztem. A recepteket, amelyeket kamaszlány korom óta, immár közel negyven esztendeje gyűjtök. Mivel Romániában évek, talán évtizedek óta nem jelent meg hazai kiadású szakácskönyv, süteményeskönyv magyar nyelven, összerendeztem gyűjteményem egy részét, és ebben a könyvben ajánlom fel a sütni-fözni szerető nőknek, családanyáknak, abban az őszinte reményben, hogy hasznukra leszek. A recepteket igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ízlésétől, igényétől és nem utolsósorban lehetőségeitől függően mindenki megtalálja magának az éppen alkalmasakat. Ugyanakkor beiktattam hagyományos, ma már nem nagyon használt recepteket (mint pl. rétes, leveles vajas tészta stb.), valamint olyan recepteket, amelyeket már csak régi recepteskönyvek sárguló lapjain tálálunk meg (a Jókai által sokszor említett marcipánra, az örmény eredetű, régen nagyon népszerű dalauzira s egyebekre gondolok), a sok „olcsó", „gyors", „hamis" recept mellé. Remélem, ily módon nyújtott segítségemmel sok finom édesség kerül nem egy család asztalára, kivált a gyermekek kezébe. A SZERZŐ