Nosztalgia szakácskönyv [antikvár]

A gerinc szélei kissé kopottak.
„A szakácskönyvre azért van szükség, mert a főzés művészetét tanulni kell, míg az enni tudás vele születik az emberrel!” Lapozgatva a színes hangulatot árasztó szakácskönyvet azonnal fölfedezhetjük benne receptek gyűjteményét. Az ételsorok a század elején mába, és valahol 1930 körül állnak meg. Az étkek legjobbjai szinte elfoglalták méltó helyüket. Természetesen újabb hazai receptekkel gazdagították a választékot, mert az a legfontosabb cél a szerzők szerint, hogy a magyar ételek és ízek ismét népszerűsödjenek, terjedjenek szerte hazánkban. Nagy gondban lehettek a szerzők, amikor a válogatásnál figyelembe vették hazánk és népünk sokféle konyhakultúráját. Mégis sikerült a könyvben kellő arányban, mintegy „koktélt” készítve az Alföld, a Dunántúl, a Tiszántúl, a Vajdaság, Bácska, Bánság, Kárpátalja, a Felvidék és Erdély lakomáinak sokszínűségéből. Így ez a kis könyv Magyarország ételtájainak szakácskönyve.