Nők Lapja 1981. (nem teljes évfolyam)/Pramo 1977. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

A tapintat: hiánycikk ISz. Antad 80 esztendős Htoz-nSTigdíjas fekiad. Szive kihagy, alig ver, s érzi, ^ogy testétjen szétárad a gyengeség. Sz. Anitalban ntoesen rémiUet: léi éve, hogy MszemeEe magáiniak a kaszás, s régen aneg-bélsélt az elmúlással. Sorsába törődve tudomásul veszi: eléíkezett az utolsó felvonás, .Felesége lábtól feütszik, a másiJc ágyon, s az aikadozó lélegzetlljől megsejti a bajt. Lelép az ágyról, felkattintja a vállanyt, s földbe gyökerezett lábbal néz átváltozott arcú páriára. Kezét gyorsain szeméhez kapja, de nem sír, könnyei régen kaapadtelt, Sz, Antalt az ágyhoz lapltja a gyengeség, szólnd nincs ereje, per-samenitwrű mutaitóujjával mti betegágyához asszonyát. — Hívd Antalt! Siess! — suttogja. Az öregasszony magára teríti a berliner kendőt, s mielőtt ikilép, lecsavairia a viUanyt, ne égjein hiába, azután belefúrja !magát az éjszaikálba, s íia házához érve bütykös ujjaivail megzörgeti az ablakot. Öt perc se kell, s a konyha sápadt fényű égője alatt együtt a család: ifjaJbb Sz. Antal, a felesége, meg a glmraazista fiú. Ifjabb Sz. Anitel apjához lép, haját simítja, ifjaöb Sz. Amtalné ujjai hegyével érihítd apósának Ujjai hegyét, majd háittérbe vonul, s a szakértő vizsgáló tekiintetével figyeli a távozini készülőt. Megfellebbezhetetlen bangón iközM: — Nem adok neki öt percet. A fia rámordul: — Hallgasson, a papa még él, és mindent hMl, Az asszonyban hirtelen feltámad a szuínnyadó kevélység. Le-totikoHlia a fiút: — Mit okoskodsz?! Zavaros a szeme! Szakértelemmel íigyeU a vénembert, aki mindent lát, mindent hall, s kegyelmet kérő teldntetitel mered a menyére. Rémült szeme kivillan dunyhájának csíkos huzata alól, s arcának iborostái között nehezen tör magának utat a könnypatak. A tapinlatlanságinál mindig megáll a „film". Keresem a vá-laszlt, hányszor találkoztam vele az elmúE néhány hét során. A múlt év november elején egy hétköznap délelőtt a megyeszékhely központjában talélkozitam N. Károllyal, a szófulkar állatgondozóval, Rácsodálkoztam. — Beidéztek — mondta magyarázatul. — Tárgyalás? — aggodalmaskodtam. — Ünnepség. Behívtak, én va-g.yok a mezőgazdaság kiváló dolgozója, — N, Károly derűs. Gratuláltam, meghívliam egy pcűiár borra, majd búcsút mondtunk egymásnak. Azon a hétvegén hazautaztam a családdal, s vasárnap reggel a mázsaiház előtt szembetalálkoztam iN, 'Károllyal, — Megünnepelték idehaza? — kérdeztem. — Ilyen ,üimepléal>en ne legyen magának része soha. A lloiltünte-tést meg se nézték. Apósom csak azt fújta, nem a plecsni a lényeg, hanem a pénz. N. Károlyan láttam: a rossz élményt nem heverte ki, s apósának érzéketlensége sikeresen közömbösítette azt a lelkesedéstöbbletet, amit a kitüntetés okozoitt. Látom, tapaszta;lom; hiánycikk a tapintat. Ki érti a tapijnltaltot? A rá való képesség vele születik az emberrel? Vagy ha nem, rfckor kitől és hol .lehet eltanulni? Maradok a falunál: ennek a községnek az általános iskolásai hátrányos helyzetű !gyerekek, és nem a szavak megszokott értelmében. A tanár úr — két hete a művelődési ¦ház előtt találkoztam vele — a kék .borítékot, melyet egyik volt tanítványától kapott, széles ívben az utcai árakba dolbta. — Kérjen tenácsat a tanácstól — s-zeUemeskedett, s én meg a régi tanítványra gondoltaim, aki volt tenárától reménykedve várja a választ, is benne a jótanácsot lelki .bánatára. Fiötal építészmérnök ismerősöm, aki etibe a faluba nősült. nem kezdte az életét hátrányos helyzettel. Meg is látszik rajta. Idei szabadságát úgy ütemezte, hogy maradjon négy nap az anyó-sék kukoricájára. A !fiatal ménök megértő emiber, van benne tapintat, nem kell figyelmeztetni, menjen haza, mert az anyóséknál jól jön minden segítség. Vidáman megérkezett, nagy lendülettel bevetette maigát a kukoricásba, de ahogy múlt az idő, gyakorlatlan.-sága miatt mind jobban lemaradt. Az anyós szidta, s később, mikor nem tuddtt uralkodni imagán, az idegességtől sápadtra válva mondta: — A munka, az büdös a mérnök úmalk. De lami pénzt adunk, az nem büdös. Végül a fiatal mérnök föladta, a tapintatlanság szárnyát szegte, s a délutáni busszal visszautazott a városba. Példáim a faluhoz kötődnek, de a tapdntatlanság nem ismer közigazgatási határokat. A falunál maradva azt is tudom, hogy a mindnyájunkban meglevő tapin-tatigény nem ismeri a korhatárokat sem, Sándor, az ügyes kezű traktoros múlt vasárn!ap megmutatta a gazdaságát. Dicsértem: gyönyörű, És vártam, hogy legalább Lél szóval „méltatja" a nagymamát, aki ott sürgölődött körülöttünk, a szemén látszott, jó szóra vár, elvégre napköziben az ő vállán nyugszik a gazdaság. Az unoka azonban tatíntatlan emiber, nem gondol a mamával, belefeledkezik önmaiga dicséretébe. De miérit csodálkozom? Kulturált emberi magatartásból ő sem vett leckéket. [Ayt^Y^ r. KERESKEDŐK-KIRAKATBAN HajnaU szállítás HajnaJi öt óra. 20057-« ABC. Mondják, ez egy szerencsés üzlet. Férfi a vezető, a helyettes, három eladó, sőt a segédmunkás is. Aztán meg „nagybolt", nagy forgalommal, nagy megrendelésekkel — ezt szeretik a szállítók. A tejeseket már lekéstük, de jön egy másik autó. A rakodótérről leeresztik a konténert, tartalma friss kenyér, péksütemény. Egészen a pultig gurítják, az áru nem kerül a földre, nem lesz sáros, nem taposnaik rá Tiszta, gyors megoldás. így szállít a Füszért, így jön a sör Érdemes hajtani — Megvan az óriásídfli? — Persze, hogy meg. — Mert a mültkor hiányzott két darab. Azért m^zámol-juk. — Jó, majd visszafelé bejövünk a szállítólevélért. Két-három perc. A szállítók sietnek, gyorsaságukat anyagi érdekeltség motiválja. Az egyik fiatalember: hajnali háromlcor kelt, húsz címre mennek, délben már végeznek A „vezérkar" számol: 100 barna, 90 burgonyás, 150 a vekni, négyezer a p^áru A raktár hatalmas, áttekinthető, tiszta. A polcok egy részét már feltöltötték. Egy fiatal nőt előbb a mirelit pultnál láttam, most a süteményeket rakosgatja villámgyorsan. Fél óra múlva talán jobban ráérek — mondja, hátul leszek, az üvegvisszaváltóban, az az állandó helyem. Adány László, a vezető megáll egy pillanatra: — Csendes napunk lesz, Ha két nappal ezelőtt itt lettek volna! 505 ezer forintot forgalmaztunk. Majdnem annyit, mint karácsony előtt. Elfogyott 200 kiló gesztenyemassza, 1000 tejszín, a húsáruk Itt vagyunk a lakótelep közepén, de bejárnak vásárolni Harasztiból, Némediből is. Nagy a forgalom, érdemes hajtani. — Mennyire érdemes? — Az eladók keresete 4— 5000 forint között van. Az enyém meg a helyettesemé 8— 9000. Az üvegvisszaváltóban: — Jaj, én olyan álmos vagyok, mindjárt megiszom még egy kávét — Nem unalmas itt hátul? — Nem unatkozunk, elég nagy a forgalom, s ezért kü- lön pénz jár. Zárás után a takarítás, a pultok lemosása, áruk elrakása, trógerolás — ebben mindenkink iiészt kell vennie. Jó a társaság, egymás kezére dolgozunk. Egy hagyományos boltban sokkal ntíie-zebb. Volt részünk benne. Pincéből fel, lehordani a csomagokat. Az idősebb kollégák mesélik, hogy ők még mérték nagykannából a tejet, a raktárban zsákból porciózták a lisztet, cukrot. Ma már ezt el sem tudjuk képzelni. Meg aztán, melyik vevő várná ki, míg én méricsicélek? Most mindeniki rohan, beesik a közértbe, türelmetlen, de még így is megismeri az ember a törzsvendégeket, néha még válthatunk is egy-két szót Erőmutalvány Barát Ferenc, az Erzsébet Közért Vállalat igazgatója pult mögött kezdte a szalcmát, 44 évvel ezelőtt. — Nincs nosztalgiája az akkori hangulat után? — De van. Csupán azért, mert más, bensőségesebb voli a kapcsolat vevő és eladó között. Mondhatni: emberibb. Igaz, kevesebbet, de nyugodtabban vásároltak. Hol volt annyi árucikk, mint manapság? Az önkiszolgálással a ,4classzikus" eladói feladatok egy részét a vevőre hárítottuk, de ezt a változást nem lehetett elkerülni. Az életszínvonal, az életritmus, az idő hozta magá-•val, Akárhogy is: alapelvem, hogy minden körülmények között igényesnek kell lennünk, — És sikerül megvalósíta- — Nézzen a falra. A dicsérő oklevelekből egy: 1980-ban a főváros közértjei közül az ittenieket találták a legtisztábbaknak.