Népi öltéstechnikák [antikvár]

Részlet a könyvből: NÉPI ÖLTÉSTECHNIKÁK A hímzőöltések kialakulása. A hímzőöltések eredete kétfajta fonalas munkára vezethető vissza; a varrásra és a szövésre. A hurok, lánc, bog, és csavaró öltésekkel eredetileg a különböző formájú bőr és szövetdarabokat erősítették össze vagy szegték be a ruhák készítésénél. Idők folyamán ezeket a - ruhák szerkezeti részein alkalmazott - varrásokat diszítésre használták fel és azzal is kiemelték, hogy a ruha anyagától elütő színű és anyagú fonalakkal készítették. A mind szélesebbé és díszesebbé váló varrásokból, szinte észrevétlenül alakultak ki a szövet felületét borító hímzések. A kereszt- és laposöltés fajtákon pedig világosan felismerhető szövött eredetük. Az ókorban az egyszínű, rendszerint színezés nélküli kelmékbe színes fonalakat szőttek be diszítésül. Az ilyen tarkaság beszövése lassú és nagy technikai felkészültséget igénylő munka volt. Egyszerűbb megoldásnak bizonyult a díszítendő helyen a szövetből egyirányba kihúzni az alapfonalakat és az eltávolítottak helyébe tűvel - különböző színű és anyagú mintázó - fonalat behúzni. Ilyen mádon tetszés szerinti helyen mintázhatták a ruha szövetét. Ebből az eljárásból alakultak ki Idők folyamán a lapos és keresztöltés fajták, amelyek egyrészének technikai kivitele és formája ma is az alapanyag fonalas szerkezetéhez alkalmazkodik.