Mit esztek ti otthon, mannát? [antikvár]

cMit esztek/ti otthon/, mannát? ÓVODÁS ÉVEIM LEGGYAKRABBAN HALLOTT MONDATA. Zúgolódtak őseink a pusztában, hogy nincs mit enni, minek kellett kivonulni, maradtunk volna inkább Egyiptomban. Mózes közbenjárt az Úrnál, és máris hullott az égi harmat. A manna. Szívesen megkóstolnám én is azokat az édes gömbölyegeket, de anyám ehelyett rakott káposzta konzervet bont vacsorára. Az óvodából hazafelé minden este betérünk a Batthyány téri abc-be, választhatok, hogy sóletkonzerv legyen, vagy üveges rakott káposzta. Mindig az utóbbit választom. Néha bélszínrolót. Anyám később ananászos melegszendvicsre cserélte a bélszínrolót, a rakott káposzta konzervet pedig pasta asciutta-ra, ami kifőtt tésztát jelent. Nálunk azonban a pasztasuta a legkedveltebb vendégváró fogás volt, paradicsomos daráithúsos fűszeres súgóval jénai tálba rétegezve, tejföllel és sajttal összesütve. A szendvicshez anyám ananász konzervet bontott, vajas kenyérre fektette a fura lében úszó, sárga gyümölcskarikákat, és trappista sajttal betakarva, NDK melegszendvics sütőben készítette el. Az ananász túl édes volt, a sajt vastag és nyúlós, sosem sült elég sötétre és ropogósra, hogy kedvem legyen beleharapni. Az óvodában minden nap főzelék volt ebédre, mócsinggal. A főzeléket ki nem állhattam, nyers zöldség jöhet, de rántásban úszó fonnyadt ázalékról szó sem lehet. A legfelháborítóbb a finomfőzelék. Finom? Ki nevezte el így, jelentkezzen! A gyalult tök látványa megdöbbentett, a mócsingtól felkavarodott a gyomrom, a spenóttól rettegtem, a sárgarépa-főzelék szagától sírva fakadtam. ízetlen, rágós főtt marhahús, pirított gríz, csirizes rózsaszín szószban néhány meggy úszkál. Fűrészpor ízű háztartási keksz, émelyítőn édes napközis teával, karamellás tej megbőrösödött teteje, langyos kakaó.