Mi van, ha...? [antikvár]

ABLAK A GONDOLATOKRA A mítosz szerint Zeusz, Athéné és Prométheusz egymással versengve teremtett egy bikát, egy házat és egy embert. Bírónak Mómoszt, a gáncsoskodás istenét kérték fel. Mómosz elsőként a bika szemének elhelyezését kifogásolta. A szarva alatt keUett volna lennie, hogy jobban tudjon célozni döféskor. Szerinte a házat is rosszul tervezték meg, mert nincs kereke, ezért a tulajdonosa nem tudja magával vinni költözéskor. Az ember hibájául azt rótta fel, hogy a gondolatai el vannak zárva a külvilág elől. Úgy vélte, hogy hiányzik a mellkasáról egy ablak, amelyen át mindenki láthatja, mi zajlik benne. Zeusz ezt annyira zokon vette, hogy elűzte Mómoszt az Olümposzról. Ez minden, amit a gáncsoskodás istenéről tudunk. Aszóposz meséjében, a mítosz első írott forrásában Mómosz nem indokolja, miért akar belelátni az emberbe. Az olvasónak kell kitalálnia. Egy késő ókori változat szerint azonban egyszerűbbé akarta tenni annak eldöntését, hogy az ember hazudik-e. Jó indok, de el lehet képzelni ennél kevésbé cinikusát is. Például hogy a gondolatokra nyíló ablaktól talán nem éreznénk annyira magányosnak magunkat.' A másik ember nehézségeinek alábecslése jól dokumentált jelenség. Azok a vizsgálatok, amelyek során a résztvevőknek el keUett mondaniuk a saját problémáikat, és fel kellett mérniük a másik gondjainak nagyságát, egyértelműen megmutatják, hogy azt hisszük, másoknak sokkal könnyebb, mint valójában. Ez az idegenekre és az ismerősökre egyaránt igaz. Azok becsülik leginkább alá mások szenvedését, akik a leginkább szenvednek. A gondolat, hogy a másik ember boldog, már önmagában is szorongás, csüggedés forrása. Talán van benne egy csipetnyi irigység