Méz a konyhába [antikvár]

A modern ember étkezése, íme egy olyan kérdés, ami különböző területeken dolgozó szakembereket s kutatókat foglalkoztat - igy orvosok, dietetikusok, közétkeztetéssel foglalkozók elképzeléseit s a háziasszonyok közös problémáját képezi. Napjaink étrendjéből sok olyan természetes táplálék hiányzik, amit a természet bőségesen adna, de elkészítésük idő és munkaigényes s ezeket komplex, kis mennyiségű de kalória- és vitamindús tápanyagokkal helyettesítették, amelyek elkészítése könnyű. Az állandóan siető ember étrendjéből egyre inkább kiszorult a hagyományos főzési technika, s olyanoknak adta át helyét, amelyekre az emberi szervezetnek szüksége van és gyorsan elkészíthetők. De ne tévesszük szem elől azt a kölcsönhatást sem, amely a fejlődés folyamán ember és természet között kialakult. Jól tudott, hogy az ember édességszükségletét sokkal hamarabb mézzel, mint cukorral elégítette ki. Éppen ezért bizonyos receptekből, mint valami elavult, a méz kiszorult. Természetes vannak olyan országok is, ahol megőrizték a természet e nemes ajándékát s hagyományos konyhájukat pont ezek alkalmazása tette híressé. Íme néhány példa a cseh, lengyel, német mézespogácsa, a francia nugát, az olasz torrone s ne feledkezzünk meg a mindenütt kedvelt mézes cukorkáról. Ha ezekhez a finomságokhoz hozzáadjuk azokat az étel- s italkülönlegességeket, melyeket különböző konyhák rendkívüli energiatartalmuk, a szervezet biológiai egyensúlymegőrzésének, valamint az egészség megőrzése szempontjából használnak azonnal a méz, széles skálájú felhasználásáról beszélhetünk.