Mediterrán ízek [antikvár]

Előszó részlet: A gasztronómia fejlődése a Földközi-tenger partjainál. Az ősközösség halászó-vadászó és termésgyűjtögető életmódja után a történelmi tanulmányaink során legközelebb csak a görögöknél jelent meg az ételekről, az evésről szóló néhány mondat. A kényelmes pamlagokon heverésző athéni polgárok zenét és verseket hallgatva, táncosnők szépségében gyönyörködve, hosszú órákat töltöttek el a dúsan rakott tálak társaságában. Ezt a könnyed, filozofikus gasztronómiai élvezetet vették át, majd vitték túlzásba a római előkelőségek. A császári udvarban véget nem ért a pompás lakomák, az ételek-italok tobzódó élvezete. A polgárok igyekeztek uraikat utánozni az élvhajhász életmódban, nem csoda, hogy a fennmaradt krónikák részletesen beszélhetnek a hatalmas zabálásokról, és a mulatozók túlkapásairól. Annál puritánabb életmód következett be a középkorral: nagy darab egybensült húsokból kanyarították ki az étkezés résztvevői a nekik tetsző darabokat. Nem sokat adtak a környezetükre, körülülték az asztalt, vagy a tálak köré kuporodtak a földre. A kőpadlót szalmával szórták föl.