Bővebb ismertető
Részlet:
SPARGA
A királyok zöldsége, a zöldségek királya
Kellner Lászlóné Borika kertjében állunk Vasadon. A lábujjaink mellett kisebb-nagyobb zöld rügyek törnek fel a forró homokból, ezekért kellene lehajolni.
Egyenként. „A spárgatermesztés kemény munka, cserébe nem kell járni edzőterembe" - mondja nevetve Borika, majd áttérünk a kapálásra, minden baj orvosságára, hiszen nincsen boldogtalan ember, legfeljebb nem kapál eleget, tartják egyes dédik és nagyanyák.
Szerző: Péter Anna | Fotó: Jámbor Zsófia. Bolega Niki
ALAPANYAGOK
A spárga termesztésére alkalmas, homokos talajú Vasadot a spárga tette gazdaggá, a zöldséget még a helyi szakszövetkezetben is termesztették, de mára már kevesen foglalkoznak ezzel a faluban, meséli Borika, akinek a szülei is spárgáztak. O a fiával akkor fogott bele, amikor nyugdíjba ment a helyi általános iskola igazgatói székéből. A spárga kézimunka-igénye hektáronként 2,5 fő, ami nagy igény, az április—májusi termési időszakban reggel és este is szedni kell, vágni, mérni, csomagolni, tárolni.
A zöld a föld felett, a fehér spárga a föld alatt nő, a sarjadó zöld növényre homokdombokat építenek, majd onnan kell finoman kikaparni a kész terményt. A zöldet is óvatosan kell szedni, Borika megtanította, hogyan kell a föld alá nyúlva, finoman megcsavarva kihúzni. Mire sikerült egyet szakszerűen felszednem, többet is eltörtem, azok már nem mennek a piacra, loholtam szégyenkezve Borika után. Bár létezik spárgaszedőgép, a magas beruházási költség miatt az nem megoldás a kisüzemi termelésnek. így marad a kézi munka - szezonban pedig a műkörmök
A spárga évelő növény, akár lO—12 évig is terem, azonban csak a harmadik évtől szabad szedni, addig kell várni a magoncok megerősödésére. Ahogy öregszik a növény, a sípok egyre vaskosabbak lesznek, az itteni ültetvény még fiatal, szép karcsú az állomány, és rendkívül finom. A magoncok származásán sok múlik. Kellnerék sokat költöttek a hibrid magokra, ez érezhető is a terményükön. Biztatásukra letörök egyet, az íze intenzív, az édes cukorborsóéra emlékeztet, nyoma sincs benne kesernyésségnek.
Havas Dóra, gasztroblogger, a Lila Füge nevű blog szerzője.
"2006 óta szeptemberében kezdtem el a Lila füge blogot írni (uh, kimondani is sok). Természetes, hogy 10 év alatt (uh, már megint) rengeteg minden történik, változik, de szerencsére egy valami állandósult: a rajongásom a gasztronómia iránt. A blogolásból intézmény lett, magazinmegjelenések, TV műsorok, könyvek, online videók követték és mindennek megannyi recept, új alapanyagszerelem, ízlésformálódás, tanulás és közléskényszer az eredménye.
A mindig változó, éppen aktuális és gyorsan felülírt egészségtrendekkel óvatosan bánok. Sokkal inkább a kiegyensúlyozott étkezésben, a minőségi alapanyagokban, a szeretettel készített ételekben (és a testmozgásban) hiszek. Bacönnel igenis minden finomabb és nincs megnyugtatóbb egy szelet sütinél – akár az elkészítésére, akár az elfogyasztására gondolok.
Minden élethelyzetnek, boldogságnak, szomorúságnak megvannak az ételei, ezek végigkísérik az életünket és számomra nagyon érdekes megfigyelni, hogy mik is ezek. Mindenevő vagyok, nincs már olyan étel, amit legalább egyszer ne kóstolnék meg. Ami tetszik, azt meg is főzöm, vagy sütöm. Aztán írok róla, vagy TV műsorban, videóban mondom el."