Lakáskultúra 2008. augusztus [antikvár]

Az utóbbi hétvégeken - mint akinek nem akad semmi jobb dolga - zsákolok és dobozolok. Szó mi szó, nem kevés lelkierő szükségeltetik hozzá, különösen a lakásban megült 35 fokban. A maga módján meglehetősen rutinosan rámolgatok, hiszen nem először teszem, sőt, időnként határozottan úgy érzem, egész életemben jószerivel mást sem csináltam, mint időről időre, újra és újra be-, illetve átpakoltam a holmijaimat. Nem valamiféle leküzdhetetlen kényszercselekvésből, sokkal inkább szükségből. Ha nincs az embernek elegendő helye ugyanis, akkor nem ússza meg, hogy folyton folyvást rámoljon, suvasszon, újabb és újabb kupacokat képezzen. Gondolom, sokaknak ismerős a helyzet. Könnyedén, gyorsan rendet rakni akkor lehet, ha mindennek megvan a maga helye, s ha időnként fel is borul a rendszer, pillanatok alatt helyre állítható az ideális állapot.Ezzel tartom magamban a lelket, miközben bedobozolom a cipőket, ruhákat, műanyag zsákba rakom a pulóvereket, dzsekiket, táskákat stb. Rövidesen költözöm, még pedig olyan lakásba - a lakásomba -, ahol életem álma válik valóra: a gardróbszoba. Telis-tele szerkénnyel, melyekben minden felakasztható, polcra, illetve fiókba rakható. Maga a tökéletesség.