Kenyér [antikvár]

Részlet: A kenyér maga az élet, tanja a mondás, és ebben az értelemben létfontosságú életben maradásunkhoz. De ugyanilyen fontos része az élet élvezetének is, hiszen a jó kenyér olyan étel, ami a civilizáció alapját képezi. Annyival több, mint szerény részeinek összessége, hogy az ellentmond minden logikának: a konyhaművészet evolúciójának legjobb példája arra, hogy kétszer kettő néha öt. A kenyér ugyanakkor olyan, mint maga az emberiség. Emberből is van mindenféle formájú, méretű, színű és megjelenésű, mégis, a bőr/héj alatt mindannyian ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva. A boldog és harmonikus élet titka pedig nem más, mint egyforma lelkesedéssel ünnepelni és élvezni hasonlóságainkat és különbségeinket. Az ünneplés megkezdéséhez elegendő felsorolni a világszerte ismert kiváló kenyérféléket: cobber (malátával kevert lisztből sütött rusztikus angol cipó - a ford.), bagett, csapati, kovászos kenyér, tortilla, ciabatta, briós, bloomer (ropogós héjú angol fehér kenyér - a ford) csupa finomság egymás után. Bárhol is legyen az ember a világon, mitől is érezhetné magát jobban otthon, mint ha a helyiekkel együtt kóstolhatja meg a kenyerüket? A szégyenlősek pedig betérhetnek a helyi pékségbe. De többségünk számára a jó kenyeret kétségkívül sokkal könnyebb élvezni, mint elkészíteni. Be kell valljam, a kenyérsütés évekig nekem is amolyan gasztronómiai vakfoltot jelentett. Nagyon is egyetértettem azokkal, akik véleménye szerint a kenyérsütést - csakúgy, mint a bor készítését - jobb a szakértőkre hagyni. Úgy gondoltam, attól csak jobban esik a falat, ha keveset tudok az elkészültét övező rejtélyekről. Aztán találkoztam Dannel! Amikor először járt nálam a River Cottage konyhájában, munkáért jelentkezve, Dan nem volt különösebben tapasztalt pék - csak egy tehetséges fiatal szakács, akinek bőven jutott abból a két tulajdonságból, amit az új munkatársaimban keresek: kíváncsiságból és lelkesedésből. De hamarosan úgy döntött, energiája és képességei nagyját a liszt és élesztő elegyítésére fordítja, azok minden csodás változatát felhasználva. És ahogy őt figyeltem, azon kaptam magam, hogy a saját sütéshez való, meglehetősen tartózkodó hozzáállásom is változik. Gyors és lenyűgöző fejlődése lebilincselő és ragályos volt. Láthattam, hogy az ételkészítés azon válfaja is, amely számomra korábban kicsit amolyan sötét varázslatnak tűnt, ugyanúgy felfedi titkait a nyitott, kockáztatni merő, lelkes próbálkozó energiái előtt, mint az összes többi. Addig megfelelt, hogy a kenyérsütést mellékes dologként kezeljem - bőven volt egyéb, amivel foglalkozhattam. De követni kezdtem Dan fejlődését, és ahogy kibontakoztak az ő gondolataiban, néhány trükköt és tippet magam is összeszedtem tőle. Egyszer csak rá kellett jönnöm, hogy egyre ügyesebben sütök, köszönhetően csupán annak, hogy időnként elbeszélgettem Dannel - és persze portékája gyakori kóstolgatásának. Persze meg se közelítem őt. Belőle igazán kiváló pék lett. Emellett pedig remek tanár is, mert - ahogy a legjobb tanárokra jellemző - boldogan elismeri, hogy ő maga is folyamatosan tanul. A könyvében leginkább az az ellenállhatatlan stílus tetszik, ahogyan továbbadja saját tudását. Épp ahogy egy bolondos professzor a laborjában, alig várja, hogy elmagyarázhassa, mi hogyan működik. A mai napig képes rácsodálkozni, hogy az