Karácsonyi ízek [antikvár]

Az angyalok csengettyűi megszólalnak, a gyertyák fénye megcsillan az üveggömbökön. A fenyő gyantás illata lengi be a szobát, zizegnek az ajándékok csomagolópapírjai... Itt az ideje, hogy egy pompás nyitánnyal kezdetét vegye az ünnepi vacsora. Forrón gőzölgő vagy hűs krémleves egyenesen a hűtőszekrényből, csinosan elrendezett, hideg előétel, amint csak kívánjuk. Érdemes olyat választani, ami előre elkészíthető, hogy a ház asszonya is felhőtlenül gondtalan legyen a meghitt percekben. Egy remek nyitány megalapozza a jó kedvet, ahogyan egy szimfonikus költeménynek is ez adja meg a kedvcsináló alaphangot. S aztán jöhet mindenek magva-veleje: a főétel, az étkezések karakterének meghatározója. Hiszen innen indul el, szárnyal messzire a gondolat, hozzá költi a gondos háziasszony-házigazda a többit: a nyitányt, a körítést, a mártást vagy salátát, a desszertet. A főétel uralja hát az ünnepi lakomát, s foglalja el az őt megillető koronás helyet az ételek rangsorában. És nem maradhat el a méltó befejezés sem: a desszert... Oh, az a habos, lágy krém, az a nyelven olvadó puding-gyönyörűség! Gyümölcsök ízeinek s szivárvány-színeinek kusza kavalkádja! Zamatokban tobzódó desszertköltemények, mívesen, gonddal alkotott, csábító nyalánkságok! Az ünnepi lakomák megkoronázói, akik nélkül nem lenne teljes a kulináris élvezetek sora. Mennyi törődés, mennyi szeretet ötli ki s valósítja meg őket, hogy aztán az asztal körül ülve, csöndesen kanalazzuk, faljuk, habzsoljuk vagy éppen csak ízlelgessük, hogy az édes élvezet minél tovább tartson... Az ünnephez méltóan sorakoztattunk fel fogásokat, amelyek közül mindenki talál magának hagyományos ételeket újszerű feldolgozásban, esetleg egy kis új ízt közeli s távoli szomszédainktól? Vegetáriánus vagy kímélő fogásra vágyik? Vadat, halat, s mi szem-szájnak ingere? Előre bocsátom: nem lesz könnyű a választás...