Isten és a bor [antikvár]

lYT:!:' 11 Tn ! . M Szepsy István Az ember és a szőlőhegy közötti szakrális kapcsolatról Idővel kiderült, hogy a szőlő a hegyen érzi jól magát. A hegy különös tiszteletnek örvendett - úgy tűnik, hogy bor nélkül nehezen bírta ki az ember. Természetesen nem feltétlenül iszákosságra kell gondolnunk, ha a borfogyasztásról beszélünk, hiszen a szőlőnedűben gazdag ásványielem-tartalék van, ami a szervezet számára nélkülözhetetlen. Tovább növelte a bor értékét, hogy - sok más táplálékkal szemben - nem romlandó, jól eltartható élelmiszernek bizonyult. Fogyasztásával ki lehetett egyenlíteni a tápanyaghiányos időszakokat, amire nagyon is szükség volt, hiszen akkoriban csak az adott helyen és időben rendelkezésre álló táplálékhoz lehetett hozzájutni. Fokozatosan kialakult egy olyasfajta érzés az emberekben, hogy életük, egészségük, jó közérzetük - sok egyéb tényező mellett - annak az isteni áldásnak köszönhető, hogy az általuk lakott terület alkalmas a szőlőművelésre, borkészítésre. Magyarországon a filoxéravész előtt - a Kárpátok magas csúcsait leszámítva -mindenütt termeltek bort. A szőlővidékek kialakításában jól érzékelhető egyfajta tudatosság: a magasabb területek előterében, azok védettségében, alacsonyabb, de minerálisan komplexebb összetételű hegyek, domboldalak húzódnak, melyek lefolyását a körülötte csordogáló patakok, folyók biztosítják. Csak a vak nem veszi észre a Isten és a bor