Főzelékes Feri [antikvár]

BEKÖSZÖNTŐ Nehéz lenne meghatározni, hogy mivel is kezdődött. Talán gyerekként anyunak segítettem a konyhában, vagy éppen a Kovács mama sütött valamit, és akkor döntöttem el, hogy én főzni szeretnék. Ösztönösen, de nem törvényszerűen jött, hogy belőlem egyszer szakács lesz. Alig 2ó évig kellett várnom rá. Amikor egy évvel ezelőtt Mautner Zsófi azt javasolta, hogy kezdjek el írni egy főzelékes blogot, őszintén szólva nem nagyon hittem a sikerében. Aztán teltek-múltak a hetek, szorgalmasan főztem az újabb és újabb recepteket, majd rövid időn belül beigazolódott, hogy a főzelékes sztori bizony működik. Feri, a Főzelékes életre kelt. Még számomra is mindig hihetetlen, hogy a receptekből ilyen rövid idő alatt szakácskönyv született. Egy olyan klasszikus műfajhoz, mint amilyen a főzeléké, elég nagy bátorság volt hozzányúlni. Kevés ennyire megosztó és heves érzelmeket kiváltó ételünk van, mint ez a tipikusan magyar egytálétel. Gondoljunk csak egy kelkáposzta- vagy egy sárgaborsó-főzelékre. Ugye, nem lehet csak úgy hagyni szó nélkül? Jómagam mindig is nagy rajongójuk voltam, szerencsére gyerekként sem sikerült elvenni tőlük a kedvemet, amiért édesanyámnak örökre hálás maradok. Egy jó, klasszikus főzelékért azóta is bármikor hazamegyek. Haza, ahol minden elkezdődött. Fogadják sok szeretettel ezt a szakácskönyvet, amiben a zöldségek valódi íze a meghatározó, amiben a friss fűszerek nagyobb szerepet kapnak, mint az őrölt társaik, és amiből a rántás, mint az egyik konyhai mumus, teljesen hiányzik. Egészségükre!