Bővebb ismertető
BEKÖSZÖNTŐ
Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor tavaly, az első könyv kapcsán összeültünk szeretett kiadómmal a Nyugati téren. Próbáltam magabiztosnak és határozottnak mutatkozni, de abban a felfokozott izgalmi állapotban ez nem igazán lett tökéletes. Aztán elkezdődött a közös munka, és Főzelékes Feri életre kelt. A könyv sikerén a legjobban én lepődtem meg, amit ezúton is köszönök. Bár azóta eltelt egy év, de számomra még mindig felfoghatatlan, hogy első könyves szerző lettem. Teltek a hónapok, felvetődött a folytatás lehetősége, és egyszer csak arra kellett feleszméljek, hogy újra recepteket írok, próbafőzök, és átlengi a mindennapjaimat a könyv születésének különleges, elmondhatatlan öröme.
Örömmunka ez, mert azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Bár bevallom, megesett, hogy úgy éreztem, nincs már több lehetőség, hogy talán kimerült a tárház. Ilyenkor az is felmerült bennem, hogy befejezem. De erőre kaptam, mert a városban járva láttam a hatását, hogy új főzelékesek nyíltak merész elképzelésekkel, hogy az emberek egyre nyitottabbak és szeretik a főzelékeimet. Rengeteg kedves levelet kaptam, amiben arra bíztattak, hogy ne hagyjam abba, mert igenis van értelme.
"Élelmiszer-minőség biztosító agrármérnökként végeztem, majd a kereskedelemben dolgoztam, végül szakács lettem. Röviden ez az életutam. Sok helyen, sok emberrel dolgoztam együtt, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma már azt csinálhassam, amit a leginkább szeretek: főzök, fotózok, írok. A blog nagyon jó lehetőség erre, mivel ott mindhárom szenvedélyemnek hódolhatok. Hogy miért pont a főzelék? Talán mert ez is egy olyan terület, ami többet érdemel mostani – sokszor negatív – megítélésénél. Új, talán elsőre kissé furcsa ízkombinációkkal, egészségesebb készítési eljárásokkal és egyfajta kreatívabb megközelítéssel igyekszem szerethetőbbé tenni a magyar gasztronómia ezen megosztó intézményét."