Étrendi előírások a gyakorlatban [antikvár]

A diaetetikáhan az exact vhysioloaia és vatho-logiai kutatás eredményei, az empiriás orvosi tapasztalat, az emberek az eméeriség egész fejlődése alatt kialakult azon szokásai, ámenek szerint táplálkoznak, a beteg egyéni ízlése és betegsége által megszabott egyéni szükségletei együtt adják meg a kezelés módjait. Minél kidolgozottabbá válik a diaetetika tudományos szempontból, annál nehezebbé válik követelményeinek összeegyeztetése a főzés, a táplálkozás megszokott módjával és a beteg ízlésével. Ha pedig ezekkel összeütközésbe kerül, akkor célját téveszti el. Az ebből adódó nehézségek hozzák magukkal azt, hogy a diaetetika, mint gyógyító eljárás, mindinkább intézetekbe, szanatóriumokba, klinikákba és kórházakba vonul vissza. Ez azonban a fejlődésnek csak átmeneti stadiuma lehet és kívánatos, hogy azt mielőbb újabb átalakulás kövesse. A diaetás kezelésre szoruló betegek haja rendesen sokkal tovább tart, mint amennyi időt intézetekben tölthetnek. Ennek a gyakorlatban az a következménye, hogy életük aránylag rövid, célszerűen eltöltött és hosszas olyan időszakok váltakozása közben telik el, amelyek alatt többé-kevésbbé tetszésük szerint élnek és hibát hibára halmoznak. Arra kell törekednünk, hogy e hibák az intézeten kívül eltöltött időben is lehető legszűkebb határok közé szoríttassanak és e cél elérésére a mód abból áll, hogy a diaetetika módszerei és azok keresztülvitele olyan módon foglaltassanak össze, hogy az összefoglalás alapján a diaetás kezelési eljárások alkalmazására a gyakorlóorvos is képes legyen és képes legyen arra is, hogy a beteg