Egy kis hazai [antikvár]

BEVEZETŐ A disznóölés, disznótor szezonja a téli hónapokra esik, és rendszerint novebertól február végéig tart. Általában a vidéki háztartásokban, falusi portákon szokás saját nevelésű hízót vágni, vagy megvenni a vásáron a szépen felhizlalt jószágot. Akár saját nevelésű, akár vásárolt az éló' sertés, mindig meg kell vizsgáltatni állatorvossal, nehogy beteg állatot vágjunk, dolgozzunk fel. Természetesen nemcsak a vidéki emberek kiváltsága a disznóvágás. Ma már a lakótelepi konyhákban is bátran lehet „disznót ölni", ha nem is a szó szoros értelmében. A piacokon, csarnokokban megvásárolható minden „kellék", méghozzá konyhakészen. Vehetünk fél sertést, májat, tüdőt, lépet, nyelvet, vesét, zsírszalonnát, kocsonyahúst, vért, kolbászhúst, mosott, besózott belet és ugyanúgy feldolgozhatjuk, mintha magunk vágtuk volna a jószágot. Természetesen csak hatóságilag ellenőrzött, friss, egészséges húsféléket, belsőségeket vásároljunk. Ha valaki disznótoros készítmények „gyártására" adja a fejét, mindig kényesen ügyeljen a tisztaságra, hisz a húsok és fóleg a belsőségek romlékonyak, feldolgozásuk és tárolásuk igen nagy körültekintést igényel. A nagy nap előtt már elő kell , I ¦ I