Divatszociológia 1-2. [antikvár]

I. Klaniczay Gábor: Miért aktuális a divat? Bevezető a tanulmánykötethez Fashion! Turn to the left! Fashion! Turn to the right! Ouhh — ouhh — FASHION!!! (David Bowie, 1980.) „Divat! Balra át! — Divat! Jobbra át! — UUU — DIVAT!!!' — vezényel Dávid Bowie a legutóbbi nagylemezén. Hogy éttsük ezt? Saját lételemét dicsőíti a szupersztár? Vagy épp ellenkezőleg, ö már felülemelkedett a divatokon, és pusztán csúfot űz ostoba rajongóiból, akik úgy ugrálnak, ahogyan ö fütyül? Vagy netán azt sugallja: csak azért is kövessük a divatot, hogy avantgarde módon így váljunk ki a farmernadrágosok, egyre szürkébb tömegéből? Vagy éppenséggel azt jelenti be, hogy már az így újra aktualizált Divatnak is elmúlt a divatja, hogy már ez is passs? Egy biztos: a divat manapság ismét izgatja az embereket. Pedig tíz-tizenöt évvel ezelőtt úgy festett, hogy a tömegkultúra formaváltásainak ettől az unalomig közismert mechanizmusától nem sok jót várhat az ember. Ugyanalckor igazi problémát sem jelentett: át lehetett rajta látni, mint a szitán. Még akkor is, ha nem miniszoknya vagy átlátszó blúz formájában jelentkezett, hanem például rtruk-turalista társadalomtudományi fejtegetés képében. És csak döntés kérdése volt, hogy ha valaki jobbat, igazibbat, valami maradandót akart, akkor távol tartotta magát a divatoktól. Nemcsak gondolkodásában, hanem életformájában, ízlésében, öltözködésében is. Mostanában mintha eltűnt volna ez a lekicsinylő értékelés. Kiderült, hogy azok az ellenkultúra-célkitűzések, azok a rockzenei mimé Imm