Csirkehúsos ételek [antikvár]

Nana kertjének végében tyúkok kapirgáltak. Kékre festett léckerítés kerítette őket, tarka virágok vigyázták a kis baromfiudvart. Volt ott minden: szelíd, fehértollú tyúk, gyöngyös, kis, rőtszínű, kedves csirke. Büszke tarajú s kevély farkú kakas, lassan lépdelő kacsák. Olykor egy-két liba is társult a díszes majorsághoz. A kis hajlotthátú öregasszony maga darálta a kukoricát, amit elébük szórt késő délután a mezőre ment kötényébe gyűjtött mindenféle zöldet füvet, leveleket. Mindig tudta, épp mit ennének a kétlábú tollas jószágok, kikhez oly kedvesen szólt mindig. Ám pörölt is, ízes-szögediesen, ha túl kevés tojást lelt reggelre az ólban. Aztán eljött az idő, s reggel vizet forralt megfente a nagy kést... s én már csak arra emlékszem, hogy a sparhelton ott gyöngyözött a húsleves, illata kilibegett a kertbe, a nyári konyhában meg Nana dalolva panírozta ráncos kezével a combokat. Sosem osztotta meg e műveletet senkivel, nem bírta a lábatlankodókat. A leves után pörkölt járt az arra érdemeseknek, vastag, sűrű szafttal, s remegős, apró galuskával. A mázas csuporból mért tejföllel tetőzte be, s ott várakozott egy tál saláta is: gyönge fejes, fokhagymás uborka vagy bazsalikomos paradicsom, mikor mit kínált a kert.