Csírakert a konyhában [antikvár]

1 Előszó Az 1980-as évek elején, bár akkoriban már tíz éve vegetáriánus voltam, Mark Radikális vegetarianizmus (Radical Vegetarianism) című könyvének elolvasása mély hatással volt rám. A korábbiakhoz képest egészen más megvilágításban kezdtem látni az életet, igazi csodálattal fordultam a teremtés felé, és felismertem, hogy az élet minden megnyilvánulása szent. Immáron húsz éve az egészséggel és a gyógyítással foglalkozom. Vegetáriánus életmódot folytatok, és a főként élő ételekből álló étrendem különféle csírákat, gyümölcsöket, zöldségeket, magvakat és dióféléket tartalmaz. Otthonomban mindig akadnak csírázó magvak, és a böjtös időszakok kivételével naponta fogyasztok csíraféléket. A csírák az élő ételekből álló étrend sarokkövét képezik, és véleményem szerint részét kell alkotniuk minden olyan étrendnek, amelynek célja a gyógyulás elérése, az optimális egészség és vitalitás megőrzése. A csírák, a természetnek ezek a figyelemre méltó ajándékai tiszták, frissek, tápanyagban gazdagok, és sértetlen életerejüknek köszönhetően élő táplálékot nyújtanak. Mélybe nyúló gyökereikkel a múlthoz kötődnek, növekedésük közben a jelenbe kapaszkodnak és csíraként a jövő táplálékául szolgálnak. Melyik az az élelmiszer, amelyet könnyen előállíthatunk és élvezhetünk, függetlenül attól, hogy három vagy éppenséggel százhárom évesek vagyunk, vagy hogy egy belvárosi felhőkarcolóban vagy egy elhagyatott szigeten élünk? Melyik az az élelmiszer, amelyet lakásban lehet termelni talaj nélkül, egy héten belül be lehet takarítani, és amelyet egyaránt szeretnek a gyerekek, a kutyák, a lovak és a férjek? Mi az, ami el tudja látni a családot friss zöldséggel egész évben, évszaktól függetlenül, és emellett még az élelmiszerekre fordított kiadásainkat