Christian Dior [antikvár]

A szerző előszava „Igencsak háládan és főleg pontatlan lennék, ha a pályafutásom kezdetéről szólva nem írnám nagybetűvel a Vé-letlen szót, és mivel az végső soron jó irányba vezetett, kötelességemnek érzem, hogy kifejezzem a jósnők iránti örök és hálatelt hűségemet." Christian Dior ezzel a meglepő felütéssel kezdi az emlékiratait. Már akkor is foglalkoztatott ez a vallomás, amikor - immár huszonöt éve! - először kezdtem bele az életrajza megírásába. Christian Dior 1905-ben született Granville-ben, a La Manche csatorna partján fekvő kikötővárosban, amelynek lakói hozzá voltak szokva a gyakran változó széljáráshoz. Dior is olyan ember volt, aki az útközben elébe kerülő akadályoktól függetlenül, mindvégig bízott a szerencséjében. Alapvetően lusta természetű, de élénk képzelőerővel és finom antennákkal megáldott, érzékeny művészlélekként hitt a sorsban, és ennek illusztrációjaként részletesen leírta azt a napot, amikor tizennégy éves korában találkozott azzal a jósnővel, aki iránt egész életében mély hálát érzett. Ez az epizód, amelyre 1919-ben került sor egy katonák megsegítésére rendezett jótékonysági népünnepélyen Granville-ben, ott szerepel a Christian Dior et moi' (Christian Dior és én) című emlékirata első oldalán. Engedelmes, jó fiúként hajlandó volt odatelepedni egy kártyavető asszony standjához, hogy az könnyebben eladhassa a talizmánjait. A nap végén az asszony meg akarta köszönni a szolgálatait, és felajánlotta, hogy jósol Christian Dior et moi (Christian Dior és én), Amiot Dumont könyvtár, 1956.