Bogrács és nyárs a vízparton [antikvár]

Borítók szélei kissé kopottasak.
Amikor e könyv megírásának gondolata felvetődött bennem, előbújtak bizonyos fajta kételyeim is. Mit akarok én, amikor szakácskönyvek garmadája kínálja a finomabbnál finomabb falatokat. Én viszont annyit sem tudok a konyhaművészet titkairól, mint egy háziasszony. Viszont tudom, hogy mit jelent a tábortüzek varázsa, a hamvadó parázsnál eltöltött esték nagyszerűsége. Ott lehet csak igazán beszélgetni, múltat idézni s jövőt álmodni. Állítom, hogy még az igazi barátságok is ilyenkor szövődnek. Az már csak ráadás, ha a tűz fölött jóízűre sikeredik egy-egy étel - legyen az a legegyszerűbb - pásztor- vagy halászétel. Miért titkoljam, azért íródott ez a könyv, hogy a természetbe hívjam az otthonülőket, azokat, akik szívesen vállalkoznának egy-egy hosszabb, rövidebb vízparti kirándulásra, de úgy érzik, hogy nem tudnának otthonosan mozogni abban a közegben. Nincs is ebben semmi rendkívüli, mert egy kirándulás természetes velejárója a szalonnasütés, vagy egy paprikáskrumpli elkészítése. Az ezzel együtt járó hangulat, a természet közelsége az már csak ajándék. S miért ne fogadnánk el az olyan ajándékot, amely az ember számára emlékezetes marad. A tábortűznek valóban varázsa van. Együttesen adja az otthon melegének érzetét, az együvétartozást és a romantikát. Azt az egészséges romantikát, amelynek mi vagyunk a szereplői. Erről szól a könyv, vagy legalábbis erről szeretne szólni. Majd eldönti a kedves olvasó, hogy sikerült-e kis történeteimmel, másoktól ellesett receptjeimmel természetszerető társakat toborozni.