Barátok közt sülve-főve [antikvár]

Bevezető Az idén huszonegy éves Barátok közt című magyar tévéfilmsorozatot még azok is ismerik, akik nem sorozatfüggők. Generációk nőttek fel az RTL Klub legendás műsorán, természetesen én magam is ismerem a szereplőket, pedig nem töltöm a hétköznap estéimet a televízió előtt. A törzsközönség szemében a sorozatban megszemélyesített karakterek az elmúlt több mint két évtizedben összeolvadtak a szerepet alakító színészekkel. És ez így is van rendjén. Annyit azonban megállapíthattam, hogy az engem különösen érdeklő gasztronómia nem foglal el központi helyet a történetfolyamban, bár a sorozathősök lakásaiban ott vannak a konyhák, és a mindennapi élet történéseiben szerepe van az étkezéseknek is, legyen az magányosan elköltött reggeli vagy családi ebéd. De ha teszem azt, egy hasonló műfajú francia sorozatot nézek, akkor abban mindig kitüntetett szerepet kapnak az étkezések, a roskadásig pakolt asztalok, és nemegyszer késhegyig menő viták zajlanak, amelyben a téma sokszor maga a főzés. Pedig az biztos, hogy a magyaroknak is, különösen, ha asztalhoz ülnek, előbb-utóbb eszükbe jut egy recept, egy nagy zabálás vagy egy történet, ami étellel-itallal kapcsolatos. Szenvedélyesen idézik fel a családi hagyományokat, a kézzel írt receptes könyvet, a nagymama meg a mama főztjét, megnyílik a kulináris élmények kifogyhatatlan tárháza egy-egy ilyen beszélgetés során. Aztán úgy hozta a sors, hogy véletlenül személyesen is találkozhattam a sorozat színészeivel, és persze előbb-utóbb - nem én lennék, ha nem így lett volna - elkezdtünk beszélgetni a főzésről. Ahogy azt korábban sejtettem, egyikük sem közömbös a konyhaművészet iránt - persze mindenki a maga módján, vérmérséklete, ízlése szerint lelkesedik a főzésért. Addig-addig faggattam őket, amíg ki nem derült, hogy kinek mi a kedvenc étele. Ezeket egyenként megvitattuk, fejben főztünk, nyersanyaghányadokról és készítési módokról beszélgettünk. Vallom, hogy egy beszélgetés valakivel annak kulináris ízléséről, étkezési szokásairól legalább olyan szórakoztató és feltáró jellegű az illető személy jellemére, gondolkodására vonatkozóan, mint egy bonyolult pszichológiai teszt. Legalábbis nekem sokat jelent a megismerés folyamatában. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy egymástól eltérő álláspontok ütköznek, mindenki a saját maga igaza mellett érvel. Ez is volt a célom, tudni szerettem volna, hogy milyen ételeket párosíthatnék a legtalálóbban az egyes karakterekhez. Akkor