A világ ételcsodái [antikvár]

A szerző, dr. Randé Jenő így foglalja össze e könyvének koncepcióját egyetlen mondatban: "Mint a jó ételek-italok kedvelője mindig azt vallottam, s azt kívántam szüntelenül érzékeltetni, hogy a világ megismeréséhez a nyelv nemcsak mint a beszéd, hanem mint az ízlelés eszköze is nélkülözhetetlen. Bejárva a világot kelettől nyugatig, északtól délig, és bele-belekóstolva a világkonyha óriási kínálatába, mindig kívülállóként, elfogulatlanul igyekeztem ítéleteket formálni." A magyar gasztronómia nagy örege, könyvünk szaklektora idézi Lénárd Sándornak, a magyar származású orvosételtudósnak fundamentális gondolatát A római konyha című könyvéből: "A zupát az itáliai partok mentén mindenütt másképp készítik. A cataniai ember hallani se akar róla mazsola nélkül, és a szicíliai ínynek általában kell az édeskömény... ...Tudok olyan zupákról, amelyeket sáfránnyal sárgítanak, amelyekbe babérlevél, kömény és narancshéj kerül... Ismerek halleveseket, amelyeknek védő és ihlető szellemei mintha Neptun kíséretébe tartoznának, ilyen a toszkán partok cacciuccó-ja, amelyhez az olajban piruló halakat elébb borral öntözik, vagy a bouillabaisse (A franciák halászléje. A szerkesztő megjegyzése.), Marseille büszkesége, mely fokhagymán kívül hagymát és póréhagymát is tartalmaz..." Benne van ebben az idézetben a világkonyha egyik alapvető jellegzetessége: ugyanazt - másképp. Köztudott, hogy a bécsi szelet, ami az egész világon elterjedt, nem eredeti bécsi fogás, Savoyai Jenő hozta magával Itáliából.