A meghüléses betegségek megelőzése [antikvár]

Amikor a meghülésről és annak esetleges következményeiről beszélni akarunk, természetesen fölmerül az első kérdés: van-e meghülés? Az orvostudomány sokáig tagadta a meghülés lehetőségét. De hiába, a mindennapi tapasztalatok már évszázadok óta azt mutatják, hogy igenis meghülhetünk. Hiszen talán alig van közöttünk valaki, aki ezt magamgán ne tapasztalhatta volna: a legfrissebb egészségben és a legjobb kedvvel lépünk ki a jó meleg ágyból és véletlenül elfeledtük odakészíteni az ágy elé az úgynevezett "komótcipőt", mezítelen lábbal rálépünk a padlóra és abban a pillanatban egyet tüsszentünk. Mi ez más, mint meghülés? Vagy mondunk egy másik példát: színházban vagyunk, fölfokozott izgalommal kísérjük a pompás színjátékot, annyira, hogy valósággal verejték gyöngyözik a homlokunkon, átizzad a testünk. A felvonásnak vége, kisietünk a színház előcsarnokába, ahol megcsap bennünket a hidegebb levegő, amire újra egy erős tüsszentés a felelet, - már megint meghültünk. Vagy egy másik példa: kényelmesen ülünk otthon a szobánkban, odakünn gyöngyörű, napsütéses-idő van, kitárjuk az ablakot, olvasunk. Egyszerre csak hirtelen belép valaki az előszobából és egy pillanatra nyitva felejti az ajtót. Ilyenkor, ahogy rossza magyarsággal szokták mondani: "cugot" kapunk és alig telik bele néhány pillanat, újra elfog a tüsszentés. Már ismét meghültünk! És a meghülésnek mindezeket a módjait, de még ezenfelül sok-sok százféle lehetőséget tudnék elsorolni, amelyen ugy-e, mindannyian már átmentünk. És mert ezt nagyon jól tudták a mi drága jó nagyanyáink, hát bizony óvtak bennünket széltől, esőtől, a "cugtól" és mindattól a káros behatásoktól, melyek a meghülést előidézhetik.