A képzelet erdeje [antikvár]

OLYAN CSALÁDBÓL SZÁRMAZOM, ahol nagyra tartották a művészetet és a kézművességet, bár inkább a mindennapi élet részeként, semmint hivatásként. Anyukám mindig szeretett kézműveskedni, és esténként, munka után szívesen merült bele a hímzésébe. Már egész kiskoromban felfedeztem a firkálgatás és rajzolás örömét, és ez a hobbi végigkísérte az iskolai éveimet, ahol rajzocskákkal tarkítottam minden tankönyvem és jegyzetfüzetem hátoldalát. Amikor főiskolát kellett választanom, nem jutott eszembe, hogy valódi pályafutásként tekintsek a művészetre. Ehelyett inkább olyan gyakorlatias munkát kerestem, amelynek segítségével befizethettem a számlákat és támogathattam a családomat. így hát számítástechnikát és kibernetikát tanultam, és beleástam magam a kódolás és a programozási nyelvek világába.Miután lediplomáztam, a családommal az Egyesült Államokba költöztünk. Az új helyre való beilleszkedéselső évei meglehetősen nehezek voltak. Az első munkahelyemen szobalányként dolgoztam egy kis reptéri szállodában, ahol vécéket súroltam és szobákat takarítottam. Később az American Greetings központi irodájában találtam magam egy részmunkaidős, második műszakos, pályakezdő pozícióban, amelyhez minimális képzettségre volt szükség. Elég volt ismernem az olló használatát, hogy kivághassam a sablonokat a termékek mintadarabjaihoz. Annyira szerettem volna kiszabadulni a vécésúrolás világából, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam az új munkalehetőségre. Az American Greetings irodájába lépve úgy éreztem, mintha megnyílt volna előttem a kreatív világ aranykapuja. Azonnal felismertem a hivatásomat, és világossá vált, hogy soha nem hagyom majd el a kreatív művészetek világát.Nem engedhettem meg magamnak, hogy visszaüljek az iskolapadba és művészeti diplomát szerezzek, de fáradságot nem kímélve kutakodtam könyvek után8