A gyógyítóművészet új irányai [antikvár]

Részlet a kötetből: A gyógyítóművészet újabb irányai A nagyközönség előtt nem titok többé, hogy az orvosi világ és életszemlélet az utolsó évtizedek folyamán gyökeres változást, átalakulást szenvedett. A világválság, a kifürkészhetetlen történelmi mélységekből feltörő indítások, a veszélyes korforduló tisztító szelei és áramai átjárják az emberi kultúra minden zegétzúgát: szinte ítéletet ülnek az avultak és hervadtak fonákságain, a múltak visszás maradványain. Sorsdönő időket él Európa és vele együtt az egész eddigi lelünk alapjainak számító szellemi örökség. Megingathatatlannak hitt elvek és igazságok trónokkal és tekintélyekkel együtt hullottak porba a szemünk láttára; minden átszíneződött, új alakba fordult, idegenszerűvé lett. A diplomácia és politika stílusa merőben különbözik a múlt századból átmentett észjárásszülte cselekvési módtól. A művészetek keresgélő, szélsőséges kilengések után új evangéliumba kaptak bele. A hagyományok minden vonatkozásban recsegnek-ropognak. Természetes, hogy az általános megrázkódtatás nem kímélhette meg a kikezdhetetlennek hitt tudományok területét sem és könnyen megértjük, ha egyre-másra olvasunk még a fizikai tudományok merőben új arculatáról, a csillagászati világkép átrajzolásáról is. Mert félreértett tételek és felületes nézőpont békaperspektívája az, amikor a tudományt teljesen tárgyilagosnak akarják beállítani. Tudomány nincs, csak tudományt művelő emberek. Abszolút tárgyilagos embert pedig még mikroszkópos dekoráció és fehérköpenyes komolyság mellett sem lehet elképzelni. A való igazság az, hogy a tudományok is alá vannak vetve bizonyos mértékben a kor divatjainak, a tudományok is megérzik a korszellem behatásait. Nincs az a fölényeskedő szillogizmus, amely teljesen kivonhatná magát a mindenható idő módosító befolyása alól. Az emberi logika törvényei ugyan nem változhatnak, de igenis változik a logikai gépezet alkalmazási területe és változnak a világérzés szempontjai. A mai ember másként érzi maga felett elsuhanni történelmét, mint a századeleji ködben világosság és kibontakozás után. szomjazó polgárság. A modern-ember kételkedőbb, de apodiktikusabb is, mint történelmi elődjei...