A fülétől a farkáig [antikvár]

Egyre többen és egyre gyakrabban forgatják odahaza a főzőkanalat. Hogy ennek mi az oka?! Egy kicsit divat lett a főzés (talán a leghasznosabb divat), egy kicsit otthoni szórakozássá, a vendégek előtti dicsekvéssé, társalgási témává vált a konyha, egy kicsit kényszerré lett az otthoni kuktáskodás. S hogy ez a kényszer remek dolgokat szülhessen, ehhez nyújt némi segítséget ez a könyv. Az 1930-as évek végén jelent meg Budapesten Dr. Rácz Sándor - Lucullus írói álnéven - a Magyarország c. szakácskönyv, amely számos ételrecept mellett ezt írja: „...a háziasszonynak sokszor a 'mit főzzek?' problémánál nagyobb a pénztárca gondja. Gasztronómiai gyönyörökre nem igen jut a kispolgári háztartásokban, mert minden fillérnek megvan a helye. A konyhapénz egy megfellebbezhetetlen, alig tágítható keret, amit összhangba kell hozni az ízléssel s a kultúrember táplálkozási igényeivel, valóságos művészet. ..". Ez a fránya konyhapénz ma is alig tágítható keret. De mégis, mindenki szeretne látványos, olcsó, változatos főzttel kirukkolni családja, barátai, vendégei előtt. A közös étkezés változatlanul az örömszerzés egyik legfőbb forrása. A terített asztal a meghitt barátságok, kibékülések, emlékezések színtere. Nem véletlen a családi tűzhely kiemelkedő szerepe az emberiség történetében! A jó konyha egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű nyersanyag. S ha ezt a jó minőséget még viszonylag olcsón is akaijuk, máris tálalja a szerző konyhánkba valamennyi alapanyagát, a fülétől a farkáig! A farok, fej, láb, köröm ma is a legolcsóbb és sokak által kedvelt húsrész. Sajnos a rossz beidegződések, szokások, a lustaság, csak néhány unalomig ismételt ételt juttat eszünkbe.