A 100 legjobb sütemény [antikvár]

Amikor gyerekek voltunk, nem akadt olyan hétvége, hogy anyácskánk ne sütött volna valami finomságot. Ha jártamban-keltemben valahonnét sütiszag csapja meg az orromat, ma is eszembe jut, hogyan kíváncsiskodtunk a konyhában. Jó volt csipegetni a nyers, margarinos édestésztából, és milyen öröm volt kis állatfigurákat gyúrogatni a maradékból! Anyánk mindig annyival több tésztát gyúrt, hogy kiélhessük alkotóvágyunkat. Borsból helyeztünk szemet, orrot a kis figurákra, és alig vártuk, hogy megsüljenek. És persze segítettünk „megtisztítani" a keverőtálat, nehogy a finom krémből egy picinyke is a mosogatóba kerüljön... Ó, boldog idők, amikor a kétforintos vasárnapi matiné után hazafelé ugrándozva „Tenkes kapitányát" játszottunk, s az ablakokból mindenfelé a „Jó ebédhez szól a nóta" dallamai hangzottak! És mi azt találgattuk, hogy a rántott csirke után vajon lekváros bukta, kakaós süti vagy almás pite lesz-e otthon? S anyácskánk vajon félretette-e a kinyalni való edényeket? Hej, mert ha igen, te bátyó, a múltkor az én részembe is belenyalakodtál, most annyival több az enyém! A régi edények már nincsenek meg, ahogy a régi ház sem, s lakói közül is csak mi maradtunk. De a mama receptjei megvannak, és ma már az én gyerekeim civakodása tölti meg a konyhát: „Hé, te a múltkor belenyaltál az én térfelembe, most én a tiédbe!..." És ma már nem tudnám megmondani: a gyermeknek vagy a szülőnek nagyobb öröm-e a süti? Olvasóink örömére összegyűjtöttük a száz, általunk legjobbnak vélt sütemény receptjét - hagyományosakat és különlegességeket egyaránt -, hogy ki-ki kedvére válogathasson közülük.