Bővebb ismertető
Részlet a 2. számból:
A karthauzi költője
A karthauzi kolostor remetéje megáll a magas terrasz íve alatt s végigtekint a hervadó ősz szomorú pompáján: "Szeressetek! E nagy világon csak egy van, ami valóban boldogít: szívetek. De ne csak egyesekért dobogjon ifjú szívetek: a nagy emberi családnak a gyermekei vagytok... Tekintsetek magatok körül: a fát, mely alatt pihentek, mások ülteték, kenyereteknek mások veték el magvait, biztosságtokat mások őrzik; - a gondolat maga, mely lelketeket emeli, a tudomány, melyben büszkélkedtek, száz ivadék munkájának jutalma.