Világosság 1962. február [antikvár]

Részlet:1962 FEBRUÁR III. ÉVFOLYAM 2. SZÁMAz egyéniség szabadsága és az igazi humanizmusA kommunizmus azonos az igazi humanizmussal hangzottak el több mint száz évvel ezelőtt Marx szavai, melyek az egész világon megragadták a dolgozó tömegek eszét és szívét. Fejlődő hazai társadalmi valóságunk tükrében, a kommunista építésnek az SZKP XXII. kongresszusán feltárt perspektívája fényében mennyire reálisak, igazak ezek a szavak ! Mindent az emberért, mindent az ember javára" ez a kommunizmus jelszava. Az emberek egy része csodálattal és kissé csodálkozva is gondol erre a perspektívára s közben nem érti, hogy e jelszó valóra váltása törvényszerű folyamat, amely már 16 éve hazánkban is megindult.Igaz : a személyi kultusz és a dogmatizmus időszakában ha a szocialista építés alapvető humanisztikus tartalma lényegét tekintve nem is ment veszendőbe , főképp az emberekkel való bánásmódban, és a propagandában is elhalványultak ezek a célok ; a marxista teoretikusok és propagandisták keveset foglalkoztak ezzel a kérdéssel és ezen a téren is kissé elszakadtak a tömegektől". Így a felületes szemlélő előtt az a látszat alakulhatott ki, mintha a marxizmus csak a közösség problémáival, csak az általános társadalmi törvényekkel, a tömeges jelenségekkel foglalkoznék, s idegen volna tőle az egyes, az egyéniség problémája.A modern polgári ideológusok, kihasználva ezt a látszatot, támadják a marxizmust, avagy esetleg, mint pl. a freudizmus, vagy az egzisztencializmus egyes képviselői azzal az igénnyel lépnek fel, hogy pótolják hiányosságait". Freud A pszichoanalízis legújabb eredményei" című munkájában így ír : Ha valaki képes lenne az emberi ösztönök és a társadalmi berendezkedés egymásra hatását kimutatni, ezzel a marxizmusnak olyan kiegészítését adná, melynek segítségével az igazi tudománnyá válhatna". Maga Freud ehhez az emberi ösztönök mítizálásával vélt anyagot szolgáltatni.Sartre is ki akarja egészíteni a marxizmust. Kifogásoljuk a jelenkori marxizmusban írja , hogyaz emberi élet minden konkrét meghatározását, mint véletlent elvetette, és semmit sem őriz meg a történelmi összegezésből, az általánosság elvont csontvázát kivéve. Ennek következtében teljesen elvesztette az érzékét aziránt, hogy mi is az ember" (Les Temps Modernes, 1957. szeptember. 363. old.).Mindez nemcsak azt bizonyítja, hogy szükség van a marxizmus humanisztikus tartalmának fokozott kiemelésére, de ugyanakkor azt is, hogy milyen hallatlan mértékben megnövekedett a dialektikus és a történelmi materializmus eszmei súlya, befolyása, jelentősége. Világosan látszik ez a mai teológia fejlődésén is. A XX. század elején Plehanov még ironikusan jegyezte meg : Eddig még nem történt kísérlet arra, hogy Marxot Aquinoi Tamással egészítsék ki. De nincs semmi lehetetlen abban, hogy a katolikus világ valamikor egy olyan gondolkodót vet fel, aki képes lesz erre az elméleti hőstettre." Nos, napjainkban ennél többre törekednek nem is egyes teológusok, hanem egész teológiai-filozófiai irányzatok képviselői (Brock-möller, Reding, Heer) és a hazai katolikus teológia nemegy szószólója is : a marxizmust egyenesen be akarják olvasztani a neotomizmus rendszerébe. Brockmöller pl. kijelentette : A kereszténység és a modern ideológiák között fennálló harci ellentétek nem jogosítanak fel senkit arra a következtetésre és ítéletre, hogy egy megértő találkozás nem lehetséges." Akadnak jóhiszemű emberek, akik hisznek is a marxizmus és a valláserkölcs pozitív szintézisének lehetőségében. Ezek azonban nem ismerik jól sem a marxizmust, sem ellenfeleit.Egyén és társadalomA mai katolikus teológia, valamint a vele összefonódott neotomista filozófia az egyén és társadalom kölcsönhatását az egyes emberből kiindulva végeredményben individualista módon oldja meg. A társadalom itt az egyes emberek összesége, melynek sajátosságai az egyedek mennyiségétől és minőségé-