Világjáró 2008. szeptember [antikvár]

"-Ne haragudjál, de utaztál te már gyerekkel?" - veti oda plázacica nősténytársának kissé türelmetlen nyávogással az egyik vendég. A fodrászat nyári délelőtt lévén szinte kong az ürességtől. "-Józsival egész évben nincs időnk egymásra, ezt a két hetet csak megérdemlem már!" - hangzik a magyarázat. A másik fiatal hölgy buzgón bólogat, igen, ő most jött haza éppen a nyaralásról, hát, mit is mondjon, két gyerekkel nem volt egy álom, most piheni ki. Rémes, mennyivel több energiába kerül! Mi tagadás, sokkal könnyebb lepasszolni a gyerekeket a nagyszülőknek, vagy, ha nagyobbak, beíratni őket valami jó kis táborba, mondván, azt úgyis szeretik, mint napokon keresztül készülni egy útra, triplaannyit csomagolni, cipekedni, és aztán mindvégig alkalmazkodni. Mert gyerekkel nem lehet naphosszat henyélni, reggeltől estig ájultan barnulni a napon, éjszaka mámorosan bulizni, s hajnalban kócosan ébredni a tengerparton. Pedig milyen jó is lenne!