Valóság 2011. június [antikvár]

SZMODIS JENŐ A jog prepozitivista fordulatáról (Bevezetés) Az itt tárgyalandó szellemtörténeti folyamat, noha első megközelítésre úgy tűnhet, mintha kizárólag a jogbölcselet asztalára és a jogfilozófia iránt érdeklődők szűk körére tartozna, valójában azonban olyan össztársadalmi súlyú jelenségekkel és problematikákkal kapcsolatos, mint az igazságosság, a jogállamiság és a közbizalom. Talán sokan emlékeznek még a kilencvenes évekből, az úgynevezett „Tocsik-ügy" kapcsán tett azon miniszterelnöki megjegyzésre, amely az önkormányzatokat megkárosító tevékenységre kötött szerződést erkölcstelennek, ám jogszerűnek minősítette. Az e mondatban testet öltö pozitivisztikus jogszemlélet szempontjából tökéletesen közömbös, hogy a nyilatkozat még az akkor hatályos Polgári törvénykönyv előírásaival sem volt összhangban, amelyek között már akkor is szerepelt a jó erkölcsbe ütköző szerződések semmisségére vonatkozó szabály. Figyelemre méltó volt egyúttal a 2010-es országgyűlési választások táján Tölgyessy Péternek, az MRl Kossuth rádióban elhangzott egyik nyilatkozata, amely az új kormányzati erőket a távozókkal szemben valaminő igazságosság alapú szemlélettel jellemezte, ellentétbe állítva e koncepciót egyfajta alkotmányos hatalommegosztás, végső soron jogbiztonság központú alapállással. 1 Nagy kérdés azonban, hogy valódi jogbiztonság vajon lehetséges-e az igazságosság biztonsága nélkül, hogy a jog és az erkölcs merev elhatárolása szolgálhatja-e a közbizalom és a társadalmi szolidaritás ügyét, végső soron a demokráciáét. A XIX. századra kikristályosodott egy szigorúan szabály alapú jogelméleti irányzat, a jogpozitivizmus, amely egészen a II. világháború végéig szinte töretlen népszerűségnek örvendett a Kontinens legtöbb országában, és hatása a mai napig érezhető számos jogrendszerben. E tartós befolyást azonban távolról sem egy alig több mint százötven esztendős jogfilozófiai paradigma gyakorolta és gyakorolja ma is jogunkra, mint egy ennél sokkalta mélyebben zajló, az európai szellemtörténetben végbemenő deszakralizációs folyamat máig érő hullámverése. Az itt vázolandók egyúttal nem pusztán számba vesznek néhány kulcsmozzanatot a nyugati, kezdetben keresztény jogfelfogás gyökeres átalakulásával kapcsolatban, hanem - reményeink szerint - némi hozzájárulással szolgálnak ahhoz is, hogy tájékozottan választhassunk jogrendünk fejlesztésének lehetséges eszközei közül, tehát, hogy a múltat ismerve dönthessünk a jövő felől. (A jogpozitivizmus néhány alapproblémája) A modem jogelméletek gyakran visszatérő problémája egyfelől a jog és az erkölcs egymáshoz való viszonya, másrészt ezzel szoros összefüggésben az a kérdés, hogy a bíró túlterjeszkedhet-e a pozitív jog előírásain. Tehát, hogy ítéletét alapozhatja-e erkölcsi elvekre, illetve morális tartalmat is hordozó jogelvekre abban az esetben, ha az ügyre vonatkozó jogi előírásokat maradéktalanul alkalmazva a társadalom erkölcsi felfogásával ellenkező döntést tudna csak hozni. Utóbbi kérdés az ún. nehéz esetek problematikája. Ezzel kapcsolatban rögtön hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az esetek csak a mi, alapvetően pozitivisztikus, a jognak önértéket tulajdonító jogi felfogásunk számára minősülnek nehéznek. Egy másféle, alapvetően morális vagy szakrális megalapozású, kevésbé formális jogi