Valóság 1993. március [antikvár]

LAKATOS MIKLÓS A személyiség joga, az állam , , , . ^ ;! ^ , . EGY ALKOTMANYBIROSAGl mukodokepessegenek joga_döntéshez A szakembereket és a közvéleményt is meglepte az a gyors alkotmánybírósági határozat, mely a személyi szám használatát alkotmányellenesnek bélyegezte. Ez a döntés egyben kijelölte a kormányzat számára azt az utat, melyet az adatvédelemmel kapcsolatos jogi kodi-fikációjában követnie kell, ha nem akar újabb elutasító alkotmánybírósági döntést. Az állásfoglalás óta jelentós idő eltelt, és az országgyűlés csak 1992 őszén jutott el odáig, hogy a témával kapcsolatos törvénytervezeteket érdemben tárgyalja, közülük a legfontosabbakat elfogadja. A késlekedés oka valószínűleg az lehetett, hogy más egyéb, az ország gazdaságipolitikai életére nagyobb hatást gyakorló törvényeket kellett meghozni, és az adatvédelem ügye sem állt a politikai erők érdeklődésének élvonalában, továbbá a laikus közvélemény figyelme is másfajta ügyekre koncentrálódott. Jelen cikk a témát nem annyira jogi oldalról próbálja megközelíteni, inkább megkísérli a kérdést több — informatikai, igazgatási, etikai — aspektusból megvilágítani és felhívni a figyelmet az ügy Összetettségére, bonyolultságára. írójának, bár hosszú évek óta a közigazgatásban dolgozik — a KSH munkatársa és lakossági adatgyűjtésekkel foglalkozik —, nincs különösebb elkötelezettsége sem pro, sem kontra a témával kapcsolatban. (Történeti áttekintés) Az állam története többek között a nyilvántartások történeteként is leírható. Főleg adózási és katonai szempontok voltak azok, amelyek az ókori és középkori államokban a különböző államigazgatási nyilvántartásokat befolyásolták, illetve tartalmi szempontból meghatározták. Természetszerűleg abban az időben a személyiségi jogok védelmének problémája fel sem merült, tekintettel arra, hogy e téma csak az európai felvilágosodás korától kezdve él és épül be az állami jogalkotási folyamatokba. Jellegzetessége volt a régebbi nyilvántartásoknak, hogy jelentős mértékben támaszkodtak az egyházak nyilvántartására, különösen az anyakönyvekre. (Meg kell jegyezni, hogy kétfajta jól elkülöníthető nyilvántartás létezett. Az egyik a dolgokra — ház, telek stb. —, a másik a személyekre vonatkozott. Lesz még szó arról, hogy korunkban — a technikai haladásnak köszönhetően — ez a két fajta nyilvántartás miképpen ötvöződik.) Az ipari forradalom következtében előállott robbanásszerű gazdasági fejlődés hatására jelentős társadalmi változások történtek Európa fejlett régióiban. A gazdasági fejlődés következtében egyre bonyolultabb feladatokat kellett megoldania a közigazgatásnak, illetve az állam mind kevésbé maradhatott meg az ún. „éjjeliőr" szerepnél, s ennek következtében az államirányításnak sokrétűbb adatokra volt szüksége az állam területén élő lakosságról. A napóleoni háborúk után terjedőben volt az általános hadkötelezettség, ez a körülmény még fontosabbá tette azt, hogy az államnak naprakész nyilvántartása legyen a hadköteles férfilakosságról, illetve családjukról. A fejlettebb országokban — nem függetlenül különböző társadal mi-politikai mozgalmak hatásától — előtérbe került a társadalombiztosítás kérdése, melynek megszervezése, mind több munkavállalóra történő kiterjesztése naprakész hiteles nyilvántartások nélkül nem ment volna. Az ipari termeléssel, a kereskedelmi forgalom növekedésével, a lakosság életszínvonalának emelkedésével párhuzamosan bonyolultabbá vállak a pénzügyi (adóztatási) műveletek, tehát e körben is megnőtt a különböző személyi és dologi nyilvántartások jelentősége. A második világháború után a gazdasági-társadalmi változások — a világ fejlettebb régióiban — magukkal hozták a „jóléti", a „gondoskodó" állam ideáját. A ,jóléti állam"