Valóság 1963. január-december [antikvár]

Jelölő gyűlések idején K'^^dT.^'r.^^ -budapesti, kerületi népfrootbizotoág arra kért, p^óSe2<^t tanácstag jelölögyülésen. Mondták, hogy 500-550 Egyéb sürgető dolgaim nem engedték, hogy vállaljam az előadói tisztet Le is mondtam. A részvevők várható seám-ára azonban megjegyzést tettem: „Persze, a jó szervezes! Erősködtek, hogy mindig így van, most meg talán be sem fémek a terembe, hiszen maguk közül javasohiak jelöltet. Végül is abban egyezünk meg-az embereket érdekli a politika. S ezt tapasztalom oirszágjáró útjaimon, városon, eldugott kis faluban egyaránt. Az emberek el akarnak igazodni a nemzetközi politika sokszor nehezen áttekinthető szövevényeiben, szeretnék világosan látni a hazai tennivalókat, a belső helyzetet, előrehaladásunk mértékét, a gátakat, amelyeket a gyorsabb fejlődés érdekében el kell távolítanvmk az útból. Nemrégiben egy kifejezetten szakmai jellegű tanácskozáson (pedagógusok voltak annak is a részvevői s más értelmiségiek a csengeri járásból) hamarosan országos politikai kérdésekre terelődött a szó, nevezetesen a Magyar Szocialista Mxmkáspárt VIII. kcaiigresszusa előtt közreadott tézisekben foglaltakra. Ebben az időszakban a Hazafias Népfront országos szerveinek nem állt szándékukban, hogy országos méretű vitát inditsanak a párt Központi Bizottságának irányelveiről. Szándék ide, szándék oda, az élet — az emberek érdeklődése — arra késztette a helyi mépfrontbizottságokat, hogy gyűlések, értekezletek, csoportos beszélgetések napirendjére tűzzék a téziseket. Az adott valóságban gyökerező jelszó, hogy a szocializmus csak az egész nép műveként születhet meg, közelebb hozta egymáshoz a pái't tagjait és a pártonkívülieket, akik okkal és joggal érezték, ha munkájukra számít a párt, józanon mérlegelt javaslataikat is örömmel fogadja. Ezért történhetett, hogy a párt VIII. kongresszusa — amelyen ott voltak és szóltak a pártonkívüli miUiók képviselői is — nemcsak a párttagok, hanem az egész nép nevében erősíthette meg azt a politikát, amelyet a Magyar Szodalisita Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány az elmúlt hat esztendőben folytatott és töretlenül folytat ma is. A kongresszus előtt abban az országos ntóretű párbeszédben, amely a párt és társadalmunk különféle rétegei között ment végbe, a megerősödött politikai krözjvéleinény hallatta hangját. S ez a hang egyként közvetített örömöt, gondot, sok-sok értékes javaslatot, alkotó gondolatot és tegyük hozzá — tettrekészséget is Kommunisták és pártonkívüliek együtt, egymás előtt mondták el. milyen célok érdekében kell összefogniok, még jobban, mint eddig. Ez az összefogás fokozatos fejlődés eredménye, a párt következetes politikája tette olyan erősse, hogy elmon^dhatjuk: ma egyik biztos mutatója nemzetünk mind szélesebben kibontakozo szocialista egységének. Kommunisták hirdették meg a szocialista Ma^arwszág re^is átoát, s mostanra az egész nemzet minden társadalmi osztalyanak, retegenek go^a lett, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után -miképpen, milyen modon lehetne meggyorsítani a szocialista ,társadalom teljes felépuléset.