Valóság 1947. április [antikvár]

A BÉCSI DÖNTÉS UTÁN* A bécsi döntés híre a oaracali internálótáborban ért. A tágas kaszámyaudvar köré emelt magas deszkakerítés fatornyaiból gép-fegyvercsövelí meredtek reánk. A hitletrizmus ádáz ellenségeiként internáltak oda bennünket. Tudtuk tehát, hogy a bécsi döntés mily végzetes következményekkel jár majd az érdekelt két ország, főként pedig Erdély nétpeire. Az első napokban azt hittük, Románia neon fogadja el a döntést s rögtön kitör a háfciorú a két ország között. Rá kellett jönnünk azonban, hogy az a Románia, amelyik ezt a döntést visszautasíthatná, oda volt bezárva a gépfegyvercsövek közié. És azért volt oda zárva, hogy ne utasíthassa vissza Hitler i)aranesait. Így hát a döntés következniiéaiyeit egyelőre csak a láferparancsnok sűrűbb dühkitöréseiben észleltük magunkon. Aztán fokozottabb mértékben kezdtük érezni mi, északerdélyiek. A diktátum napjától kezdve már nemcsak a Déli-Kárpátok, nemcsak az internálótábor szöges drótsövénnyel magasított deszkakerítése választott el életünkért rettegő családjainktól és küzdőtársainktól, hanem egy képtelen országhatár is: „a bécsi határ". Érezni kezdtük hatását a tábor izgatottabbá váló hangulatán is. Nem egy olyan északerdélyi magyar kispolgár került közénk, akinek semmi közesem volt az antifasiszta mozgalomhoz s csak valamelyik túlsoviniszta csendőrőrmester bosszúja juttatta hűvösre. Ezeknek a bécsi döntés hírére felcsillant a szemük. Ezek egyszerre büszke magyar állampolgárként kezdtek fészkelődni. Védettebbnek hitték magukat, rózsaszínűnek látták a jövőt, a magyar jövőt persze, ami rögtön felingerelte a hozzájuk hasoiiló románokat. Követelni kezdték a láger kommunista vezetőitől: tegyünk lépéseket Kazabocsátásuk érdekében. Félős volt, hogy az addig jó egyetértésben élő láger belső rendje, inelyet mi szerveztünk meg, felborul. Itt is, ott is izgtatottan vitatkozó kis csoportok verődtek össze. Ha nem vigyázunk, hamarosan közénk dörrenthetnek azok a hidegosövű fegyverek. A parancisnok lesve leste erre az alkalmat. Ügy vélekedtünk, ba csak egy lehetőség kínálkozik az ártatlanabb észak érdél jdek elengedésére, azt ki kell próbálnunk, hadd szabaduljon meg a tábor az izgága elemektől. Ha már a többi nem szabadulhat, legalább őrizhessék meg a belső önfegyelmet. Kihallgatásra jelentkeztünk. A román elvtársak semiféle sovi-üi^ust nem láttak abban, hogy utóbb mi elvtársak is haza akartunk yelünk egvütt úgy vélekedtek: többet ér egy szabadon járó antifasiszta tíz bebörtönözöttnél. Seitbette ezt a dereshaiú, folyton fenyegetődző lágermrancsnok is. altalán nem volt hajlandó továbbítani követelésünket a belügy-mimsztermmhoz. Fel volt háborodva kívánsá.:gunk miatt. Szerinte * H&zlet Nagy Istvánnak a Szikra kiadásábaiu mierjelanö könyvéből.