Új szőlőskert 2023/02. [antikvár]

Főszerkesztői gondolatok SZERZŐ BÁN MAGDOLNA Ma valaki, akivel régen találkoztam a templomban, megkérdezte tőlem, hogy vagyok. Próbálok az ilyen kérdésekre mindig optimistán felelni, annak ellenére, hogy már nekem is vannak testi, sőt, sokszor lelki bajaim. Most azt feleltem, hogy hosszú volt az év, és nagyon nehéz - talán ilyen nehéz még egyszer sem volt. Ha visszagondolok, hogy mi is történt idén, akkor először mindjárt az jut eszembe, hogy fáztunk. Mi, egyházi dolgozók az Újkollégiumban március végéig egészen biztosan, de ha a kedves testvérek emlékeznek, akkor a templomban is, mert ott még jó sokáig igen hűvös volt. Ez bizony még a harcedzett idegeket is kikezdi - sokszor elfogyott a türelem. Ezt ellensúlyozta az örömteli hír, hogy megvalósulhatott az Újkollégium energetikai korszerűsítését megcélzó pályázat, így a hiányzó régi nyílászárók helyett újak készültek, valamint további napkollektorrendszert építettek ki. Több kiadványnak is örülhetett egyházközségünk ebben az évben. Tavasszal jelent meg a kecskeméti reformátusság 16-18. századi történéseit bemutató kötet Székely Gábor tolmácsolásában, majd július elején gyülekezeti újságunk rendhagyó száma készült el. Ősszel pedig, az evangélikus-református estéken. Varga László életinterjú-kötetét mutattuk be. Hihetetlen számomra, hogy már legfiatalabb intézményegységünk, a Pálmácska Óvoda is a tinédzseréveit tapossa, tizenötödik évét ünnepli. Gimnáziumunk diákújságja, a Grefiti is tíz éve folyamatosan fedezi fel az újabb és újabb tehetségeket, tudósít az iskola mindennapjairól. Közben idén is együtt örülhettünk konfirmáló fiataljainknak, iUetve ballagó végzős diákjainknak. Hihetetlenül gazdag volt eseményekben a nyár is, hiszen nemcsak saját rendezésű táborokon vettek részt a fiatalok, hanem országos eseményeken is. Hatalmas vállalásként július elején három napra házigazdái lehettünk az ország egyházi gjmjteményeiben dolgozó több mint 150 levéltárosnak, könyvtárosnak és muzeológusnak. Még így, november közepe táján sem mondhatjuk el, hogy vége van az esztendőnek, hiszen bár az egyházközségért díjakat már kiosztották, de még nem zárult le a tisztújítás gyülekezetünkben, és előttünk áll a többgenerációs hétvége is. Ezek bizony csak apró, kiragadott részletek az igen gazdag és - reménység szerint - lélekben, hitben erősítő programok közül. Adja Isten, hogy adventünk és következő évünk is hasonlóan bővelkedő és Istentől megáldott lehessen! „Napokat és éveket boldoggá csak ő tehet. Nincsen élet kívüle, nincsen öröm nélküle." (RE21435/2.)