Új szőlőskert 2021/01. [antikvár]

SZERZŐ VARGA NÁNDOR Én és Te MaRHN BUBER íRSrf európa Martin Buber híres művének címét kölcsönözve, annak szellemében emlékezem meg a Kecskeméti Református Internátus elmúlt harmincéves szolgálatának sok áldásáról. ÉN Ha internátusra, kollégiumra gondolok, életem legmeghatározóbb helyszínei jelennek meg előttem. így ebből a jubileumi megemlékezésből lehetetlen kihagynom a személyes érintettségemet. 14 éves koromtól 24 éves koromig internátusok lakója voltam. 25 évesen azt éreztem, hogy életemnek abból a szakaszából, amely emlékeimben elevenen él, több időt töltöttem ezeknek az intéz- ményeknek a falai között, mint a szülői házban. Mint oly sok hozzám hasonló diáktársamnak, nekem is az elköltözéssel, az internátusba beköltözéssel kezdődött el a leválás és ezzel párhuzamosan az önállósodás folyamata. Kényszerű párbeszéd önmagammal és sorstársaimmal. Debrecen és Sárospatak után egy frissen szerzett teológiai diplomával, 1 hónapja házas férjként kerültem Kecskemétre feleségemmel. Az első hely, ahova beköltözhettünk, a Hornyik krt. 4. szám, az internátus volt. Augusztusban érkeztünk, és a tetőtéri betegszobát kaptuk meg „nászutas lakosztályként". Ha behunyom a szemem, a mai napig emlékszem az éjszakai eget megfestő városi fényekre, az egészen magasra világító fényoszlopokra, melyek a szórakozóhelyeket jelölték meg, az augusztus 20-i tűzijáték színes villanásaira, ahogyan a tetőablak keretbe foglalta - és mi az ágyon fekve „moziztunk". Kis irigységgel hasonlítottam össze az addigi élményeimet az itt tapasztaltakkal. Milyen jó lett volna, ha nekünk is ilyen körülmények adatnak! Kényelmes szobák saját fürdőszobával, szép tanulótermek. Pár hét után költöztünk a szolgálati lakásunkba, és így elmondhatom, hogy életem utolsó internátusi lakhelye és ráadásélménye a Kecskeméti Református Internátus volt.