Új szőlőskert 2019/04. [antikvár]

1 "/.ii -iii szerző bán magdolna Főszerkesztői gondolatok Lassan fél éve várakozunk. Van, aki türelmesen, hálatelt szívvel, van, aki türelmetlenül, zúgolódva. Elkényelmesedtünk, nem szeretjük, ha megszokott rendünkben zavar támad, megszokott helyünket elfoglalják, máshova kell áttelepednünk, vagy éppen bármi megváltozik a bejáratott dolgainkban. Egy őszi vasárnap hosszú idő után a KERT esti istentiszteletre látogattam el. Ahogy ültem a díszteremben, körülöttem a sok fiatallal, hallgattam a zenekarral kísért énekeket, nem győztem rácsodálkozni a díszterem szépségére. így kivilágítva szinte ragyogtak a díszes üvegablakok, az egész helyiség fényárban úszott. Azt gondoltam, hogy milyen hálátlanok is vag5mnk: ilyen csodás „váltóterem" áll a rendelkezésünkre, és nekünk még ez sem jó. Szerintem csupa jó dolgot is hozott ez a kényszerűség, hiszen egyébként szolgálati helyekben, alkalmakban bővelkedő gyülekezetünk tagjai a város bármely pontján befogadásra találhattak. Ne feledkezzünk el róla, milyen szeren- esések vagyunk, hogy a felborult rendünkben volt, aki mindig megoldást kínáljon. Szokatlan ez az év ebből a szempontból is, hogy új dolgokat kell kipróbálnunk, alkalmazkodnunk kell, sőt sokszor manőverezni, kalkulálni, hogy minden rendben legyen. Szenteste is valami újat, merőben szokatlant fog kipróbálni gyülekezetünk, hiszen az elmúlt években, évtizedekben nem volt nagyon példa arra, hogy ünnepi alkalmunkat a római katolikus felekezet vendégeként a nag5rtemplomban tartsuk. Remélem, sokan lesznek nyitottak, és jönnek el erre az alkalomra, hiszen lehet, hogy csak egyszeri és megismételhetetlen este lesz. Várakozunk most négy héten át a Megváltó érkezésére, aztán még egy fél évig a már most csodás templomunk végső elkészültéig. Adventünk, ünnepünk teljen meg azzal a jó érzéssel, hogy mennyi feladatot elvégez-- . ^ hettünk, megoldásokat ta- lálhattunk, segíthettünk ,— ' nehéz helyzetben lévőkön, fejleszthettünk, és nem utolsósorban békességre törekedhettünk!