Új szőlőskert 2016/1-4. + Különszám [antikvár]

ím Is, keresztesek baziuka Kons^ alakítottak és a^gfteS LrH^« -^'fn^Cfri^ ször a kopt BRyhS h^'^f ^g oszto&k: aSSS^?:^;?: KOpt, a szír és az etióp. Kétezer év óta a Szem Sír-bazilika a keresztények számára a húsvéti emlékezés középpontja, a mp^crfeszíttetés és a feltámadás színhelye. Bent a templom- és ami ^srS« n-telen^®^ í^i^Li i i Előszó Varga Nándor Egyházközségünk az elmúlt években a folyamatos évfordulók, hálaadó jubileumi évek örömében el. (100 éves az Újkollégium, 450 éves a református oktatas Kecskeméten, 20 éve indult az általános iskola, 25 éve indult újra a gimnázium, 25 éves az internátus) Nemcsak öröme, hanem veszélye is van ennek, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a nagy és kiemelkedő eseményekre való emlékezésben elfeledkezünk a kevésbé jelentősekről. Az országos rálátással biró intézmények mellett eltörpülhetnek a helyi, gyülekezeti szolgálat színterei. Az is megtörténhet, hogy kifáradunk a folyamatos ünneplésben, és már nem is tudunk annyira örülni annak, ami egyébként fontos nekünk. Van, aminek pénzben nem lehet mérni az értékét. Pontosabban sok olyan dolog van az életünkben, amit pénzzel nem fizethetünk ki. Ilyen az idő, és ha ez minősített idő és alkalom az életünkben, akkor az értéke bizonyosan felbecsülhetetlen. Ilyen lehet az a hely is, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol közösségre találunk, ahol növekedni tudunk, ahol valódi találkozásaink vannak, ahol feltöltődünk Ha az idö és a tér találkozik, azt jól meg kell becsül- nünk, és azért különösen hálát kell adnunk! Ott és akkor az alkalmakat „áron is megkell vennünk". Szőlőskertünk rendkívüli számában most így szeretnénk bemutatni az Emmaus ház 30 éves szolgálatát, az Istentől nyert helyet és időt úgy, amint azt ki-ki megélhette és gazdagodhatott általa. A Kecskeméti Református Egyházközség missziós házát, amely egy egyszerű tanyából konferencia-központtá nőtte ki magát, egy szegényes hajlékból kincstárrá, lelki kincsek tárházává lett. Legyen áldott az Úr, aki mindezekkel megajándékozott minket, és engedte, hogy ezen a szép évfordulón emlékezzünk! Azt, hogy minderről Szőlőskertünk jelen kiadásában olvashatunk, szeretném - sokak mellett - név szerint is megköszönni Puskás Júlia gyülekezeti tagunknak, aki hosszú hónapok munkájával gyűjtötte össze a visszaemlékezéseket, beszámolókat, készített interjúkat és egyeztetett a szerzőkkel. Kívánom, hogy az olvasó lelkében megelevenedjenek a régi emlékek, és megújuljanak a kapott áldások-