Új szőlőskert 2014/1-4. [antikvár]

mm I . '',! ' ii f'- aranyalma ezüsttányéron Igehirdetés „Sámuelpedig fogott egy követ felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézemek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!" (1. Sámuel 7.12) 2014 csodálatosjubileumi év közösségünkben: 450 éves a református oktatás Kecskeméten. Az évforduló alkalmából illő tisztelegnünkaz iskolaalapító és -fenntartó elődeink előtt, nekünk pedig hasznos emlékeznünk, mindenekelőtt és -fölött pedig hálával tartozunk Istennek a gazdag, gyümölcsöt termő áldásért. „Eben-Háézer: Mindeddig megsegített bennünket az Űr!"- ezt az igeverset sokan ismerik, és sokszor ismételgetjük, mert megkapó tömörséggel, hitvallásos erővel fogalmazza meg azt, amit Isten népe oly sokszor megtapasztalt. Mindeddig"- kezdi Sámuel a bizonyságtételét. A mi számunkra ez egyaránt jelentheti az átélt, a megélt időtartamot, illetve azt a megtett utat is, melyen ez idő alatt Isten vezetett. A teremtés hajnalától napjainkig, nemzedékeken át. Mindazt, amire visz-szatekinthetünk - nemcsak mi, hanem apáink és nagyapáink is -, amire rácsodálkozhatunk az iskola alapításában és munkájában az elmúlt 450 évben. A megmaradás küzdelmében, a gyarapodás és növekedés áldásában, a bezárattatás szomorúságában és az újraindulás örömében mind-mind Isten van jelen! Nem is akárhogyan, hanem segítsége által. .Megsegített" - ez a konklúziója e hitvalló mondatnak és a mi bizonyságtételünknek. Bár kollégiumunk történetére visszatekintve, volt idö, amikor inkább úgy láttuk, hogy az Úr próbára tett, ítéletet mondott, figyelmeztetett, máskor vigasztalnia kellett, erősítenie, vagy pedig a vezetését, tanítását, szabadítását tapasztalhatták meg eleink. A kérdések, a kételyek, az elesettség és az abból való kimenekedés, valamint a szép és dicső időszakok mind egy dologra fókuszálnak: ez pedig az Isten jelenlévő, megsegítő szeretete! „Bennünket"- Sámuel többes számot használ, hiszen ez közös történet! Hogy ki mindenki van benne a mi 450 éves történetünkben, hogy ki mindenkinek az élete, a munkája, a szeretete épült bele név szerint is megemlíthetöen vagy akár az évszázadok során a feledés homályába veszve, ez itt most nem is számít. Bennünket, mindannyiunkat megsegített, beállított az ő „veteményes kertjébe", hogy ott a ránk kiszabott időben és feladatban álljunk helyt. „Mindeddigmegsegített bennünket az Úr!"- az ÚR! Ez ennek a mondatnak, a mi történetünknek és a mi ¦ bizonyságtételünknek a csúcsa. Kiről szól a történet; ki az, aki mindezt a kezében tartja? Erre válaszol ez a hitvallás! Isten az, aki a kezében tartja az életünket, az elmúlt 20-25, illetve 450 évet is. Az Úr az, aki az életünket irányítja. Mindez nem jelenti azt, hogy az emlékezés, az ünnep csak a múltról szól. Az emlékezés és az ünnep a jelenre és a jövőnkre is tekint, hiszen a ma számvetése egyúttal annak az alapnak a meghatározása is, amelyre építeni akarunk, annak az útnak a felismerése és kijelölése is, amelyen továbbmegyünk. Isten megsegített, és mi ezt nem akarjuk elfelejteni. Mindenkor az ő segítsége, ereje, szeretete tart meg minket; az a megtapasztalás ad nekünk reménységet és hitet a jövőbe tekinteni, amely az elmúlt nemzedékek bizonyságát - a 450 évet - jellemzi. Aki idáig megsegített, az holnap is meg fog segíteni. Értünk, de nem miattunk teszi ezt Isten; segít, de nem azért, mert megérdemeljük, hanem mert könyörületes és irgalmas szívű. Ezért bátran tesszük le a kezébe az eljövendő nemzedékek életét is. Aki így szeretett és így segített minket, az ezután sem hagy el! „ aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." LÉLEKTŐL LÉLEKIG Jézust keresem »