Új Dunatáj 1999/1-4. [antikvár]

Pardi Anna • Vers Pardi Anna CSÜTÖRTÖKÖT MONDÓ NAPLÓ Szerdán apró bosszúságoktól dúltam-fúltam, idegi alapon meglátogatott újra az erkölcsi anarchia. Öt hasadt érzékszerv tükrözött fulladásos tóban oly arcot, melyet már régen megtagadtam. Temetői fűzfasor vezetett a bőrőn a megválaszolatlan, szokvány kérdés felé, mitől olyan nehéz élni. Uram? Csütörtökön a rosszkedv folytatódott, a túlérzékenység kolostorában apácák és alternatív, bűnöző lányok szembesültek. Ha az örökös ifjúság nem is adatik meg, de az örök kitartás is mily nehezen az emberi lét igaz értékei mellett. A válasz alakulgat lassan; attól olyan gyönyörű élni, amitől nehéz is, Uram. így aztán sok kérdésben csütörtököt mondva már kezdtem nem csütörtököt érezni individuális balsorsomban. Nálam okosabbak is mennyit, de mennyit szenvedtek. Az érzés, az akarás, a gondolkozás 3 erőforrását kidolgozó Kant halála előtt már nevét se tudta leírni, és a fák lombját is utálta ablaka előtt.