Múltunk 2014/1. [antikvár]

Részlet: Történetfilozófiai eszmefuttatás a haladás romjain LACZÓ FERENC Múlik, de nem telik I. Mi jöhet még a kommunizmus után? Reinhart Koselleck elmélete szerint a modern kort sajátos időstruktúra jellemezte.1 A modernek újszerűen gondolták el a múlt, a jelen és a jövő viszonyát, többek között azt feltételezve, hogy a jövő nem fog a múltra hasonlítani.2 E fokozatosan dominánssá váló időfelfogás szerint a jövő részleteiben beláthatatlannak számított, a múlttal szemben azonban határozottan előnyösként tételeződött. A bekövetkező vagy elgondolt változtatásokat ettől kezdve nem csupán hagyományos autoritásokra vagy korábban szerzett tapasztalatokra tett hivatkozások igazolhatták, hanem a haladás eszméje is. Sőt, a nyitott és felsőbbrendű jövő nevében egyesek belevágtak az idő felgyorsítására irányuló kísérletekbe. A haladás és forradalom eszméi a modern korra szorosan összefonódtak. Ennek indikátora, hogy a modern kor kezdetén bekövetkezett a revolúció fogalmának jelentésváltozása. A revo-úció ekkortól már nem a korábbi állapotokhoz való visszatérésre utalt (az ilyesmit innentől fogva restaurációnak volt szokás nevezni), hanem korszakos összeütközésnek számított, mely a történelem sűrített kibontakozási módját jelentette, és melynek 1 Reinhart Koselleck: Elmúlt jövő. A történeti idő szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003. 2E problematikáról legújabban lásd Chris LoRENZ-Berber Bevernage (szerk.): Breaking Up Time. Negotiating the Borders between Past, Present and Future. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2013.