Múltunk 2010/3. [antikvár]

Részlet: "VARGA LAJOS A forradalom konszolidációjának esélyei 1918-1919-ben Cselekvésképtelen kormányzati politika A forradalom a háború terméke, noha előfeltételei a dualizmus utolsó negyedszázadában alakultak ki. A lappangó válságtüneteket még elfedte az ipar, a közlekedés, a kereskedelem látványos izmosodása, az urbanizáció előrehaladása, a kultúra, a művészet, a művelődés, a tudomány számos eredménye. Rohamosan nőtt az elemi iskolát végzettek száma. A polgári gyarapodásnak kétségbevonhatatlan eredményei mellett az agárviszonyok, a birtokstruktúra a parcellázások, a földeladások ellenére alig változott, vagyis megmaradt a földnélküliek, a törpe- és kisbirtokosok földéhsége, nagybirtok-ellenessége. A gazdaságban, a társadalomban végbement modernizációs folyamattal nem tartott lépést a politikai berendezkedés változása. Az időszerű modernizálódás fő akadálya az elavult országgyűlési választási rendszer volt, amely a korabeli Európában a legelmaradottabbak közé tartozott, hiszen 1910-ben a lakosság 6,4%-a szavazhatott, 1848-ban 7,2%-a. A szavazás nyílt volt, vagyoni és adócenzusra épült, s az aránytalanság elképesztő méreteket öltött. A dualista rendszer 50 esztendeje alatt a választójog korszerűsítésére benyújtott (akár kormány-, akár kormánypárti vagy ellenzéki) javaslatok rendre elbuktak. Az Osztrák-Magyar Monarchia dualista rendszere nem tudta megfelelően kezelni a birodalomban élő különböző nemzetiségű népek lappangó vagy nyíltan jelentkező centrifugális törekvéseit. Autonómiát, föderációt, trializmust, államszövetséget, önállóságot követeltek. Az ellensúlyozásukra bevezetett intézkedések ezeket nemhogy hatástalanítani nem tudták, de még tovább mélyítették az ellentéteket és elmérgesítették a helyzetet. A felerősödő nemzetiségi mozgalmak mögött különféle"