Múltunk 1995/2. [antikvár]

Részlet:"TANULMÁNYOKJORDÁN GYULAKÍNA, 1962-1965: "KIIGAZÍTÁS" VAGY REFORM?Kína a kommunista párt 1949-es uralomra jutása után évtizedekig hullámszerű fejlődési utat járt be. Nagy nekirugaszkodások és hatalmas visszaesések váltogatták egymást, ami azt mutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt legfelső vezetése nem tudta az ország adottságainak megfelelő célokat kitűzni és a megvalósítás eredményes módszereit megtalálni. Egy nagy gazdasági potenciált viszonylag könnyen lehet a politikai hatalom növelésének szolgálatába állítani - a kínai vezetést azonban sokáig az a meggyőződés vezérelte, hogy ez az összefüggés fordítva is működik és ezért politikai hatalmát akarta gyors gazdasági eredmények elérésére felhasználni. (A szocialista tervgazdaság önmagában is tartalmaz ilyen feltételezést.)Az egyik legtragikusabb következményekkel járó ilyen kísérlet az 1958-ban elindított "nagy ugrás" volt. Ezt éppen súlyos hatásai miatt nem egyszerűen abbahagyták, hanem "kiigazítás" címszó alatt olyan gazdaság- és társadalompolitika körvonalai bontakoztak ki, amely - igaz, csak egyes elemeit tekintve - nem egyszerűen az "ugrás" előtti állapothoz való visszatérést jelentette. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az 1978 után kibontakozó és máig tartó reformfolyamat során többször hivatkoztak a '60-as évek kiigazítási időszakának megoldásaira, és az utóbbi húsz évben - s ez sokkal lényegesebb - a gazdaságban általánossá váltak olyan megoldások, amelyeket már annak idején is kipróbáltak, felvetődik a kérdés: nem tekinthetjük-e ezt a pár évet hagyományos megjelölésétől eltérően egyfajta korai reformidőszaknak? Nem az időszak teljességre törekvő bemutatására vállalkoznék tehát, hanem ezen vizsgálati szempontból fontosnak tartott egyes események és folyamatok nyomon kísérését és bizonyos idevágó következtetések levonását tekintem feladatomnak. Elöljáróban azonban érinteni kell az előzményt, magát a "nagy ugrást"."